A történet elég sötéten indul. A Földet letarolta egy meteor, egyetlen nagyvárosba tömörültek a túlélők, és a java még hátravan. Megüzenték tudós barátaink a jövőből, hogy a következő meteor sincs távol, úgyhogy készüljünk fel, és menekítsünk ki, akit csak tudunk. 

4 különböző frakció képvisel 4 különböző világnézetet, egyedi képességekkel és lehetőségekkel. Ezek egyikét alakítjuk majd ebben a játékban, azon ügyeskedve, hogy mi mentsük ki a legtöbb embertársunkat. 

Itt a Capital, a Főváros. Sajnos a levegő erősen szennyezett, így csak speciális védőpáncélban küldhetjük ki a melósokat, hogy végrehajtsák az utasításainkat. Tudunk majd kereskedni, vizet szerezni, szuperprojektekhez fejlesztéseket végrehajtani, újabb munkásokat toborozni, saját épületeket építeni vagy ásványokat bányászni.

Itt a saját játékostáblánk látható. Bal oldalt egy fáradt Tudós és egy Mérnök. Mellettük egy parkoló a felfűtött védő páncél mech-ekkel. Emellett 3 éber melós, akik készek munkát végezni. Ezalatt a morált tudjuk nyomon követni. A tábla jobb oldalán a saját épületeink találhatók. Vannak, amik az időutazást segítik /fluxuskondenzátor alap/, vannak nyersanyagtermelő, vizet fakasztó és egyéb bónuszokat adó épülethelyek. Fontos, hogy kezdetben ezek a helyek üresek, és mi húzzuk fel a játék folyamán a kívánt épületeket.

Munkásokból 4 féle létezik. Adminisztrátor, aki kereskedésben és toborzásban jártas.
Tudós, aki hatékonyabban tud vizet szerezni és a szuperprojektekhez szükséges fejlesztéseket végzi.
Mérnök, aki olcsóbban tud építkezni és bányászat közben sem fárad el.
Zseni, aki feladattól függően bármelyik szerepet fel tudja venni. Külön piros pont a játék készítőinek, amiért minden zseni hölgy!

Szót érdemel még, hogy munkásaink hajlamosak elfáradni egy elvégzett feladat után, de semmi vész, mert egy jó adag vízzel újból munkára tudjuk fogni őket. A víz ebben a játékban fizetőeszközként is szolgál. Ha nem bánjuk, hogy csökken a morálunk, egyszerűen fel is pofozhatjuk a melósokat, akik ezután munkára foghatók, de a játék végén minusz pontokkal büntetik kegyetlenkedéseinket. 

Nézzük, hogy kb. miből is áll egy kör a játékban. 

Azt tudjuk, hogy az ötödik körben becsap a ménkű megint, azaz addig van időnk felkészülni. Utána is lehet még 1-2 kör a befejezésig, de erősen limitált lehetőségekkel.

Elkezdjük a játékot pár éber vagy éppen fáradt munkással, némi vízzel, pár ásvánnyal.
Kitaláljuk, hogy ebben a körben mennyi védőpáncélt szeretnénk beüzemelni, kifizetjük érte a nyersanyagokat. Mint említettem, a Fővárosba csak ezekkel lehet bemenni, míg az otthon, a játékostáblánkon lévő épületeinket használhatjuk nélkülük is. Emiatt is nagyon fontos egy jó motor kiépítése a saját bázisunkon a játék folyamán. 

Kérhetünk a jövőből 0-2 nyersanyagot. Mivel az egész játékban ez a legnehezebben befogadható koncepció, egyelőre tekintsünk úgy erre a lehetőségre, mint egy kölcsönre, amit illik majd visszafizetni, különben jönnek a csúnya minuszpontok. 

Ezek után végrehajtjuk az akcióinkat. Attól függően, hogy mit szeretnénk elérni, kiválasztunk egy melóst. Beültetjük a gépszörnybe és mehet is a Fővárosba. A Capitalban lévő helyek limitáltak. Ha valahonnan kiszorulunk, akkor vagy csak drágábban, rossz esetben sehogy nem tudunk olyan akciót végrehajtani. Emiatt munkásaink időzítését és lehelyezését alaposan át kell gondolnunk.  

Egymásnak keresztbe tenni csak elhappolt épülettel, nyersanyaggal vagy munkással lehet. Direktben nem tudjuk bántani a másik játékost. Viszont annyira szűk a mozgásterünk, hogy nem tehetjük meg, hogy csak a saját pecsenyénket sütögetjük, figyelemmel kell kisérnünk a többiek ténykedését is.

Egyszerre figyelünk a Capitolban lévő nyersanyagokra, épületekre, elérhető munkásokra, mivel ezek körönként változnak, és a saját táblánkon lévő épületekre, munkásaink állapotára, vízkészletünkre is.

A játék legizgalmasabb része ennek kiegyensúlyozása. Épül egy egyedi motor otthon egyrészt az épületeinkből, másrészt a munkásainkból. Lehetőség van szuperprojekteket is létrehozni, amik nagyon sokba kerülnek, de a sok győzelmi pont mellett még adnak egy permanens bónuszt is. Zsonglőrködünk azzal, hogy mennyi segítséget kérjünk a jövőből, de figyelembe kell venni, hogy ezt vissza is kell fizetnünk később, különben felborul a tér-idő kontinuum és záporozni fognak a minusz pontok . 

A játékban a szerencsének nincs nagy szerepe. Nyersanyagok, felbérelhető munkások, elérhető épületek, szuperprojektek, amik kártyákkal kerülnek a játékba. Semmi olyan, amire azt lehetne mondani, hogy na, ezen csúszott el a meccs, emiatt nem én nyertem. 

Általában heavy euronak jellemzik, a kezdő játékosokat óva intve tőle. Ha a 7 Csoda / Pandemic után keresel egy olyan játékot, ami kicsit jobban megmozgatja a szürkeállományt, akkor azt javaslom, iktass be még egy kis kitérőt az Everdell / Yokohama fajsúlyú játékok világába. Viszont, ha már lapul a polcon pár Rosenberg vagy Lacerda játék, akkor azt ajánlom, hogy vedd fontolóra az Anachronyt, mert olyan játékot raktak össze, amiben folyamatos a fejlődés és állandó a flow élmény. 

Megtanítani nem könnyű. Kirakod az összes komponenst az asztalra, odahívod újonc barátaidat, és azt mondod, hogy na, akkor figyi, játsszunk ezzel, mindjárt elmesélem hogy kell. Ijesztő lesz elsőre. De tanítottam már meg újaknak és mindenki tudta már a második körben, hogy mi miért történik. Kicsit olyan, mint a magyar nyelv. Nehéz, de logikus. 

Az alapjátékban nem találhatók mini figurák. Ez szerintem remek megoldás, sokan gondolják azt, hogy minek mini egy kockatologatós euro játékba. Így nem fizettetik ki azokkal, akik nem kérnek belőle. 

Viszont ebből a játékból vétek lenne kihagyni. Külön megvásárolható és nagyon sokat dob a játékélményen. Jó látni, ahogy belepakoljuk a munkásokat és elfoglalják a helyüket a Fővárosban. 3D lesz tőle a tábla. Ajánlom. 

Rengeteg szabályról és játékmechanikáról nem tettem említést ebben a leírásban! Ez teljesen tudatos. Ha felkeltette az érdeklődésed, nézz utána a szabályoknak, játékmenetnek egy videóban, szánj rá 1-2 órát. Az én célom annyi volt, hogy egy kis összefoglalót írjak, ami alapján már el tudod képzelni, hogy milyen játék az Anachrony. 

Ez a játék a 19. századi Skóciába kalauzol, ahol a kérdés nem az, hogy tűzoltó leszel vagy katona, sokkal inkább vadakat terelő juhász. Bár Hofi óta tudjuk, hogy ez marhaság, és a vadakat nem tereli senki, a juhász meg pláne nem.

Szóval, adva van egy moduláris térkép, rajta hexákkal és azon erdők, mezők, folyók, hegyek és árak. Választunk a játék elején egy klánt, híres skót familiák versengenek egyedi képességekkel. Van, amelyik a területeket veszi olcsóbban, van, aki a tejet tudja fix áron eladni és természetesen van, aki a whisky gyártásban jeleskedik. Kapunk melléjük még egy bónuszt is, ez kezdő nyersanyag plusz némi pénz, és már el is helyezhetünk egy favágót vagy bányászt a térképen, hogy elkezdjük a játékot. 

Nyersanyagaink lehetnek a birkák, akik a kör végén gyapjút termelnek, vagy levághatjuk őket a húsukért. Tehenek, akik tejelnek a kör végén, de steaknek is eladhatjuk őket. Sajtüzem, ami a meglévő tejünkből sajtot gyárt. Pékség, ami a gabonából kenyeret süt. Gabonaföld, ami 2 gabonát termel. Szeszfőzde, ahol gabonából egy hordó whisky készül. Favágó és Bányász, akik pénzt termelnek minden kör végén. A játékostáblán mindez nagyon könnyen követhető, ami nincs kitakarva, azt megkapjuk a kör végén. 

Van még pár kereskedőnk, képességünk hogy átkeljünk folyókon, tavakon, és fejleszthetjük favágóink baltáját és bányászaink csákányát is, hogy még több pénzt sajtoljanak ki Föld anyánkból.

Minden állatkának, épületnek ára van, amihez hozzá kell adni még a terület árát, ahova le kívánjuk helyezni, mi pedig 55-60 arannyal indulunk a játékban és a kör addig tart, amíg el nem fogy a pénzünk és ki nem passzolunk. 

Egy nagyon okosan kitalált piac is a játék része, ahová kereskedőinket küldhetjük, hogy vegyenek vagy éppen eladjanak árukat. A kereslet-kínálat pedig mozgatja az árakat fel és le.

A játék folyamán szerződéseket vállalhatunk el, amiért győzelmi pontokat, pénzt, fejlesztést, ingyen területet kapunk.

Szóval, van egy klánunk, kis pénzünk, pár nyersanyagunk és készen vagyunk elkezdeni a játékot. Megnézzük milyen megrendelések érhetők el, ezekből egyet magunkhoz tudunk venni és amint teljesítettük, elhozhatunk még egyet. Ezzel kapunk egy irányt, hogy a gazdaságunkat merre kezdjük el fejlesztgetni. A játék túl rövid és a pénzünk túl kevés ahhoz, hogy mindent megépítsünk. Nem valószínű, hogy egyszerre tudjunk whiskyt palackozni és sajtot gyártani, plusz kenyeret sütögetni minden körben. Nagyon átgondoltan és okosan kell lehelyeznünk minden termelő egységünket, és jól felépíteni a motort, amiből el akarjuk tartani a gazdaságot. 

Nekem ez a rész tetszik a legjobban. Sok bányász vagy favágó a játék elején jól jön, mert ömlik majd a pénz. Csak éppen árut nem termel senki... Egy-két tehenészet és pékség akár megrendeléseket is tudhat teljesíteni, de az győzelmi pontot hoz, pénzt nem nagyon. Ebben kell ügyesen megtalálni a balanszt körről körre. 

A játék nem könnyű. Szerencsének elhanyagolható a szerepe! Se kártyák, se kocka. Egyedül a megrendelések változnak körönként. Elsőként, ha elvállalunk egy megrendelést, még kapunk is érte 5 aranyat. Később már nekünk kell fizetni érte 15-öt. 

Többször olvastam, hogy a Terra Mysticához hasonlítják a játékot. Meh... talán, mert a lehelyezett munkásokért/épületekért kapjuk a kör végén a bevételt. De érzésre szerintem közelebb áll egy Agricola+Yokohama kombóhoz amiben még fontos szerepet kapott a területfoglalás rész is. Jó látni a térképet és tervezgetni, melyik egységünk kerüljön hova. Kiszámolni, hogyan tudjuk teljesíteni a küldetést a leghamarabb, hogy gyorsan felmarkoljunk egy másikat. Mérlegelni hogy pénzünk legyen sok a következő körben, vagy beinduljon a pékségünk? 

Mi nem vagyunk AP-re hajlamos játékosok, mivel nem feltétlen törekszünk állandóan az optimális lépésre. Viszont ez a játék könnyen kihozhatja az emberből a matekolós énjét. Hibának nem maradt sok hely. Minden lehelyezett egység drága, és emiatt értékes. 

Ami trükkös benne, hogy bátran ajánlható szerintem kevésbé tapasztalt játékosoknak is. Na persze nem gateway, de olyannak, aki már túl van pár euro játékon. Valószínűleg megnyerni nem fogja, főleg nem olyanok ellen, akik már többször is játszottak ezzel, de biztosan élvezi majd, hiszen minden egyértelmű. Ha sajtot akarok, tehenet kell letenni meg sajtkészítőt. Ha kenyeret, akkor búzamezőt és pékséget. Ha meg pénzt, akkor bányászt vagy favágót. A trükk abban van, hogy ebből hogyan szerezzük meg majd a legtöbb pontot a játék végén. 

Szemünk előtt épül a birodalmunk lépésről lépésre, nő a bevétel körről körre. Egyre több lehetőség, egyre drágább megrendelések. 

Kinek ajánlom? Azoknak akik szeretik a kihívást, szeretik látni a fejlődést, érdekli őket a téma. Kipróbálni mindenképp érdemes, ha van rá lehetőség. Még ha nem is kerül a kollekcióba. 

a képeket a BGG-ről másoltam

Az igazán szép, stílusos játékok a Kickstarteren sikerre vannak ítélve. Szinte mindegy, hogy hatalmas minikkel (pl. Ankh: Gods of Egypt) vagy egyéb látványos elemekkel (pl. Tang Garden, Santorini) próbálják meghódítani a játékosok szívét, az igazán szép játékok mindig megtalálják a közönségüket.

Ez a helyzet a mai bejegyzés alanyával is, a Canvas című játékkal, amiben festőművészeket alakítva kell - nem, nem a legszebb, hanem kicsit illúzióromboló módon - a legtöbb győzelmi pontot érő festményeket megalkotnunk. A Kickstarteres játékoknál megszokott módon véleményünket jelen esetben is a kampány és a játékszabály alapján alakítottuk ki, mivel maga a játék legfeljebb még csak a tesztelők szűk köre számára érhető el.

Háttérsztori

Ahogy fentebb is említettem, a Canvasban festőművészeket alakítva kell összeállítanunk 3 festményt.

Játékmenet

A Canvas számára egész biztosan nem az alkalmazott mechanizmusok egyedisége vagy újszerűsége fogja hozni a legtöbb rajongót, hiszen a játékmenet rettenetesen egyszerű. A játékosok a körükben két cselekedet közül választhatnak:

1. a kirakott 5 darab közül felvesznek egy festmény részletet,
2. vagy összeraknak egy 3 részletből álló festményt.

Ha már 5 részlet van a kezükben, akkor kötelezően a második lehetőséget kell választaniuk. 

Ha képrészletet vesznek fel, akkor az 5 közül a bal szélső ingyenes, a 2. egy palettába kerül, a 3. két palettába, és így tovább. A palettákat mindig a kiválasztott kártyától balra eső, fel nem vett kártyákra kell lehelyezni. Amikor valaki ezen kártyák valamelyikét választja, a festmény részleten kívül megkapja a rajta levő palettákat is.

Na de mire jó a festmény részlet? A játék legtöbb rajongó szívét meghódító módszere az, hogy a 3 festményrészletet nem egymás mellé, hanem egymás fölé helyezve alakul ki a végső kép. Ezek a kártyák ugyanis egy kis részlettől eltekintve átlátszóak, így számtalan kombináció alakítható ki a 60 kártya segítségével. Amint minden játékos összerakta a 3. festményét, a játék azonnal véget ér.

Amikor egy festmény rakunk össze, a kiválasztott 3 kép részletet egymásra helyezzük, és egy, a hátteret is tartalmazó speciális tartóba csúsztatjuk be. Mivel a kép részleteknek címeik is vannak, ezeket összeolvasva kész festményünknek is azonnal megszületik a címe.

Na de hol vannak itt a győzelmi pontok? Kicsit illúzióromboló, de a győzelemben semmilyen szerepet sem játszik az, hogy ki mennyire harmonikus festményt rakott össze. A győzelmi pontok ugyanis alapvetően azon múlnak, hogy az egyes festmény részletek alján milyen ikonok láthatók, amiket a másik két képrészlettel nem fedtünk le. Minden játék kezdetekor ugyanis véletlenszerűen ki kell sorsolni 4 pontozókártyát a 12-ből, és attól függően, hogy ezeket teljesítettük-e, és ha igen, a 3 festményünk közül hánnyal, kapunk értük pontot.  

Mi van még?

Játékmenet szempontjából semmi. Ez a játék tényleg ilyen egyszerű. 

Viszont a kampány kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az alapjáték (28 USD) mellett választható olyan verzió, ami tartalmaz mini kiegészítőt (38 USD), olyat, amiben az egyes festményeket kis faállványokra (43 USD) kell helyezni, illetve olyat is, amiben ez is és az is megtalálható (49 USD).

Milyen játék lehet a Canvas?

Először is, ha még nem említettem volna, gyönyörű. A festmény részletek és a hátterek pazar színekben pompáznak, a játék doboza úgy van kialakítva, hogy egy szög segítségével a falra akasztható, a prémium komponensek pedig igen hangulatosak.

Másodszor nagyon egyszerű. Ha valami komoly szellemi kihívásra vágyom, az Agricola, a Brass: Birmingham vagy az Underwater Cities ellenében biztosan nem a Canvast fogom választani.

Harmadszor pedig valószínűleg megnyugtató. Általában meglehetősen kompetitíven játszom, de itt könnyen el tudom képzelni, hogy magával ragad a játék szépsége, és a megszerzett pontoknál sokkal többre értékelem a festményeimből áradó harmóniát.

Akit mélyebben érdekel a játék, látogasson el a Facebook Társasjáték csoportjába, ahol várhatóan az elkövetkező napokban fog szerveződni egy csoportos rendelés némi árkedvezmény megszerzése érdekében.

Ha egy tetszőleges játékost megkérdezünk, hogy milyen témájú társasjátékot hiányol a jelenlegi kínálatból, egy választ szinte biztosan nem fog adni: vonatosat. Hiszen jelenleg is már több mint ezerféle vonatos társas létezik szerte a világon, köztük olyan Magyarországon és nemzetközileg is ismert darabokkal, mint a Ticket to Ride, a Vasútvonal/Railroad Ink, a Railroad Tycoon, a Chicago Express, a Russian Railroads vagy a 18xx-sorozat bármelyik darabja. Az Archona Games mégis úgy gondolta, Small ... Empires sorozata legújabb tagjával, a Small Railroad Empiresszel a vonatos játékok birodalmát bővíti tovább.

A bevezető alapján azt gondolhatnátok, hogy nem kedvelem a vonatos játékokat, ennek azonban pont az ellenkezője az igaz. Ráadásul elsőszámú játékpartnerem, a feleségem, vasutascsalád leszármazottja, így őt ilyen témájú játékok megvásárlására és kipróbálására különösen könnyű rávennem. Ezért hozott lázba, amikor először hallottam a Kickstarterre múlt héten megérkező Small Railroad Empiresről, és ezért döntöttem úgy, hogy a kampány átböngészésével és a szabály elolvasásásával kicsit közelebbről is megismerkedem vele.

Háttérsztori

Na, az nem nagyon van. De semmi baj, egy vonatos játéktól egyébként sem drámai történetet, körömlerágós izgalmakat vagy gigantikus csatákat várunk, elég az, ha a bennünk élő kisfiút kielégíthetjük a vasúthálózatunk kiépítésével. 

Játékmenet

A Small Railroad Empires egy viszonylag egyszerű vonatos társas, nehézségben valahol a Ticket to Ride valamelyik érdekesebb kiegészítőjéhez (pl. Pennsylvania vagy Marklin) hasonlítanám. A játékban a feladatunk a saját vasúthálózatunk kiépítése, gyárak és városok összekötése, árucikkek és utasok leszállítása és mindeközben minél több győzelmi pont begyűjtése. De hogy zajlik ez a gyakorlatban?

A pálya 2 fő esetén 3, 3-4 főnél pedig 4 db moduláris térképelemből áll össze. A játékosoknak minden körben 2-2 sín megépítésével kell bővíteniük hálózatukat, ami egyébként egy szabadon választott gyárból indul. A sínek fektetése attól függően kerül pénzbe, hogy milyen terepen hajtjuk végre (mezőn pl. ingyenes, míg hegyen 3 dollárba kerül).

Ezután, ha a játékosnak sikerült egy olyan várossal bővítenie a hálózatát, ami igényel olyan árut, amit a szintén a hálózatában levő egyik gyár termel, és még van belőle a gyárban, azt leszállíthatja a városba, pénzt és győzelmi pontot kapva cserébe a szállítás távolságától függően - minél messzebbről érkezik, annál többet ér. Ehhez ki kell játszania még a kezéből egy vonat kártyát is, amivel szerezhet 1 pontot, ha passzol az aktuális szállításhoz (pl. van olyan vonat kártya, ami bizonyos áru esetén ad győzelmi pontot, más kártya bizonyos hosszúságú útvonalhoz köti ezt, stb.).

Ezt követően, ha a játékos teljesítette valamelyik célkártya feltételét (ezekből egyébként 10 van a dobozban, és partinként 5-5 játszik), akkor leteheti rá a korongját, újabb győzelmi pontokat szerezve ezzel. A célkártyákon olyan feltételek lehetnek, mint pl. szállíts legalább 5-ször, szállíts legalább 9 hexa távolságra, stb. 

Végül pedig lehetőség nyílik egy újabb vonatkártya megvásárlására, ha a játékos még nem érte el a 3 darabos kézlimitet. 

Mi van még?

Pár dolgot még érdemes kiemelni a játék kapcsán:

1. Egyrészt a kezdéskor mindenki kap egy titkos szerződés kártyát, aminek teljesítésével győzelmi pontok szerezhetők.
2. Másrészt minden játékos minden városba csak egyszer szállíthat - amint ez megtörtént, le kell tennie egy saját színű vonatot az adott városra, ezzel jelezve, hogy számára az adott hely innentől kezdve tabu.
3. Harmadrészt a gyárak nem körönként termelnek újabb árucikkeket, hanem akkor, amikor a játékosok bizonyos mennyiségű győzelmi pontot szereznek.
4. Negyedrészt a pénz elég szűk a játékban, ezért kölcsönnel szerezhetünk pótlólagos forrásokat, amik azonban negatív győzelmi pontot érnek a játék végén.
5. Ötödrészt bizonyos városok összekötésével utasokat szállíthatunk közöttök, ami ismét csak győzelmi pontban manifesztálódik.
6. Hatodrészt tetszőleges térképlapkára maximum 2 játékos építkezhet.

Milyen játék lehet a Small Railroad Empires?

Be kell vallanom valamit. Én, a vonatos játékok szerelmese, a Ticket to Ride, a First Class, a Swowdonia, az Age of Steam és a Russian Railroads és szinte összes kiegészítőjük tulajdonosaként nem szeretem a Railroad Tycoont. Nem szeretem azt a játékot, amit oly sokan imádnak, ami több barátom egyik kedvenc társasa. Idegesít a hatalmas, ám jelentős részben minden alkalommal érintetlenül maradó és kiegyensúlyozatlan térkép, a fix kezdő setup és a kezdőkártyák miatt forgatókönyvszerűen megírt első néhány kör - nagyon akartam szeretni, de eladtam.

Abban bíztam, hogy a Small Railroad Empires a Railroad Tycoon egy áramvonalasított verziója lesz, ami kiküszöböli a számomra legfájdalmasabb pontokat:

• állandó térkép helyett moduláris tábla
• kiegyensúlyozatlan elrendezés helyett egyensúly és harmónia
• forgatókönyvszerű első körök helyett változatosság 
• fölöslegesen nagy doboz és játékelemek helyett kompakt méret

És ezeket valószínűleg hozza is a játék, mégsem érzem azt, hogy feltétlen kell ez nekem. A moduláris tábla nem tűnik kellően változatosnak, az áramvonalasítás pedig mintha túl messzire ment volna, kicsit túl egyszerűnek érzem a játékot, félek, hogy kevés igazán fajsúlyos döntés elé állít. Az az érzésem, hogy a setupnál eldől nagyon sok minden, ott nyilvánvalóvá válik, hogy mit érdemes összekötni mivel, a hogyant megmondják a célkártyák, a vonat kártyák pedig a játékost szerencséjétől vagy szerencsétlenségétől függően segítik. Még morfondírozom rajta, hogy mi legyen, mindenesetre az biztos, hogy nagyobb lelkesedéssel vágnak bele a projektbe, ha népszerűbb lenne a játék a Kickstarteren, mivel akkor a 12 dollárért pluszban megvásárolható, kiegészítő térképeket tartalmazó csomag is vastagabb lenne.

Azoknak, akik úgy gondolják, hogy ezt a játékot nekik találták ki, figyelmükbe ajánlom a Facebook Kickstarter-csoportját, ahol Somogyi Gábor szervez épp egy csoportos rendelést. Jelen pillanatban kb. 15 ezer forintba kerül az alapjáték + kiegészítő térképek + szállítás, de további csatlakozókkal ez az ár még mérséklődni fog.

Akiknek pedig felkeltette az érdeklődését a játék, de még hezitálnak, a Tabletopián kipróbálhatják. 

Ha már az Ankh így arat, és a Kemet is a kanyarban, essen szó a területfoglalós játékok egyik nem is olyan rég - magyarul is! - megjelent darabjáról, a Lords of Hellasról.

Ezúttal nem fogunk pontokat gyűjtögetni, második helyezett sincs a játék végén, aki nyer, az mindent visz. És hogy ezt mivel éri el, az teljesen rajta áll. Leölhet 3 mitológiai szörnyet, elfoglalhat 2 különböző régiót, markában tarthat 5 templomot vagy felépíthet egy isteni emlékművet, amit aztán 3 körön át óvnia kell a betolakodóktól.

A körödben ezeket az alap akciókat hajthatod végre az általad választott sorrendben:

- Hopliták mozgatása. A sereged egységei, ők végzik a piszkos munkát, foglalnak el területeket, védenek városokat.
- Hős mozgatása. A hősök ritkán szólnak bele a halandók dolgába, szörnyekkel és küldetésekkel vannak inkább elfoglalva.
- Imádkozás. Ha van egy szabad papod, elküldheted valamelyik istenhez imádkozni gyorsabb cipőért, erősebb karért vagy meggyőzőbb vezetői képességekért.
- Használhatsz egy ereklyét. A legkülönfélébb bónuszokat adják a plusz harci kártyától kezdve Zeus mennydörgős villámáig.

Van még emellett 7 speciális akció, amiből egyet kell választanod és addig amíg valaki nem épít emlékművet nem is használhatod újra:

- Felkészülés. Gyógyulhat a hősöd vagy harci kártyát kaphatsz, esetleg letehetsz egy hoplitát a hősöd mellé. Ebből kettőt is megcsinálhatsz.
- Vadászat. A hősöd fasírttá verheti a legkülönösebb teremtményeket. Vagy nem, mert visszaharapnak. Nyugalom, kockák dobálása nélkül, de azért kell egy kis szerencse...
- Elbitorlás. Amennyiben az adott színű régióban már végrehajtottál valamilyen jó cselekedetet, legyen az egy szörny megölése vagy valamilyen küldetés teljesítése, kipaterolhatod az ellenfeled katonáit az országból, és a sajátjaidat ültetheted a helyükre.
- Templom építése. Felhúzol egy templomot, kapsz érte egy, papot és könnyen lehet, hogy isteni áldásban is részed lesz.
- Toborzás. Felvehetsz 2 hoplitát minden általad uralt város után.
- Erőltetett menet. Az egyik városállamból az összes katonád  átvezényled szomszédolni.
- Emlékmű építése. Kiválasztasz egy istent, felépíted a talapzattól kezdve, így egyre erősebb bónuszokat ad, amikor a papod hozzá imádkozik. Ezzel le is reseteled a kört és a szörnyeket is mozgathatod vagy támadhatsz velük, attól függően, hogy mit dobtál a játék egyetlen dobókockájával.

Mint mondtam, a játék megjelent magyarul, és biztos vagyok benne, hogy abban sokkal jobban sikerült a fordítás, mint amiket most itt én összeirkálok. De nem is a szabálykönyvet akarom elétek tárni, inkább pár alapismeretet osztanék meg a játékkal kapcsolatban, illetve azt az érzést szeretném bemutatni, hogy milyen is, amikor azon mesterkedsz, hogy te kerülj ki győztesen ebből az egyáltalán nem baráti, kiélezett helyzetből.

Na, akkor szedjük össze, mi mindenünk van eddig. Sok alap katonánk, akikkel lehet jönni-menni a térképen. Egy hősünk, aki szörnyeket öldös vagy istállókat takarít. Pár templomunk. Néhány ájtatos papunk. Különböző erejű harci kártyák a kezünkben, maximum négy darab, és a játék lelke, az isteni áldások. Néha, amikor templom épül, - mindegy ki által - az istenek megjutalmazzák az összes játékost egy különleges, állandó képességgel. Ilyenekből a játék folyamán 4 darab lehet nálad, és ettől lesz minden játék más és más. Van amelyik áldás a harcban segít, van amelyik a szörnyek ellen vethető be és akad olyan is, amitől a seregedet tudod könnyebben mozgatni. Ezeket az áldásokat draftolva kapjátok, és az választ először, aki a templomot építette.

A harci kártyák kivételével minden információ nyilvános egymás számára. Ha egy sereg betör az országodba, nem nehéz kiszámolni az erejét, csak össze kell adni az ellenséges hopliták számát. Amit viszont nem tudsz, hogy mekkora erejű kártyák támogatják még ezt az inváziót. Ezenkívül a bestiákat is ezekkel a kártyákkal kell lemészárolni, szóval jól meg kell gondolni, hogy mire használjuk, mert egy kiadós Minotaurusz-idomítás után könnyen találhatjuk magunkat védtelenül a kedves szomszéd seregeivel szemben. 

Ez egy teljes egészében reakciós játék. Ez alatt azt értem, hogy egy pillanatra sem veheted le a szemed az ellenfélről, nem éri meg a külvilágot kizárva, a várfal biztonságában csak a magunk dolgával törődni, mert csúnyán el fognak porolni. Sokszor kell olyan lépésre szánni magunkat, ami nem illeszkedik az aktuális terveinkbe, de kulcsfontosságú, hogy megtegyük, különben az ellenfelünk egyszerűen megnyeri a játékot. Sunyiban felhúzza az ötödik templomát, begyűjti a harmadik trófeáját vagy elfoglal egy kis városállamot a térkép szélén, amivel véget is vet a játéknak, és győztesen röhög a markába. És mint mondtam, itt nincs második helyezett. Konfrontáció annál inkább. Ezt jobb az elején letisztázni! Leülünk játszani, mindenki szeret mindenkit, de ha úgy látom jónak, eltiprom a sereged. Ne legyen sértődés.

Mitől egyedi szerintem ez a játék? Egyrészt a fejleszthető képességektől. Vezetői készség, erő vagy gyorsaság. Mind fontos és mind jó lenne kimaxolni, de erre egy játék kevés. Szóval el kell indulni egy úton, ki kell tűzni egy célt. Aztán ott vannak az áldások. Könnyen lehet, hogy az egész eddigi stratégiád megváltozik és területfoglalás helyett a szörnyekkel kezdesz viaskodni, csak mert Zeusz úgy megáldott, hogy esélyük se lesz. A területed folyamatosan nő, a katonáid száma véges, az ellenség egyre közelebb, és minden körben figyelned kell honnan jöhet a következő támadás. 

A játék nagyon szép. A térkép színes és könnyen átlátható. A kiegészítőként kapható templom és város minikkel ráadásul 3D-ben kel életre. 

Találkoztam olyan véleménnyel, hogy a szörnyek leölése túl könnyű, és csak azzal lehet nyerni. Persze, ha hagyod hogy az ellenfeled ledarálja őket, miközben te monopolyzol. 

Az emlékművek nagyon jól mutatnak teljesen felépülve, csakhogy ez a legritkább esetben jön össze. Egy még csak-csak, de mind a 3 soha.  

A játék nehézségét nem tudom meghatározni. Elsőre bonyolultnak tűnhet, de az akciók könnyen érthetőek, a segédletek mindig az orrod előtt vannak. A harci kártyák furák, talán mivel egyszerre használatosak a szörnyek és a seregek ellen is. Teljesen kezdőként, úgy hogy nincs senki, aki ismeri a játékot és elmagyarázza, csak a szabálykönyvből megtanulva kemény dió lehet. 

Kinek ajánlom? Azoknak, akik egy jó területfoglalós játékra vágynak, szeretnének seregeket mozgatni, de emellett még valami többet is keresnek. Ezt megtalálhatják itt a változatos hősökben, a különféle képességekben és az ismerős szörnyekben. Ha nem riaszt el, hogy bele kell gázolnod a partnered terveibe, ha van kedved, erőd, átrágni magad a szabályokon, akkor jó eséllyel élvezni fogod a Hellasban töltött időt, és vissza akarsz majd még térni. 

Bár a CMON kiadó sokak szerint túl van már a legszebb napjain - pár napja jött ki a hír, hogy egy audit során 3 többé-kevésbé komoly problémát is találtak a cégnél -, egy új, minikkel telepakolt, Eric M. Lang által tervezett társasjáték Kickstarter kampányának elindulása máig óriási esemény. A tegnapi nap pedig ilyen volt, hiszen elindult az Ankh: Gods of Egypt kampánya. Az "elindult" elég semmitmondó ahhoz képest, hogy a számláló alig egy nap elteltével már 1,1 millió dollárnál és közel 13 ezer támogatónál jár. Persze, ez is relatív, hiszen a Frosthaven, a Gloomhaven édestestvére, az elmúlt 16 napban több mint 7,5 millió dollárt és több mint 52 ezer támogatót gyűjtött.

De a mai poszt témája nem a Frosthaven, hanem az Ankh: átnéztem a kampányt és elolvastam a még nem végleges szabálykönyvet, hogy megtudjam, milyen játékra számítsak, és érdemes-e elköltenem több tízezer forintot azért, hogy magaménak tudhassam!

Háttérsztori

Az Ankhban egyiptomi isteneket alakítunk, akik az Egyiptom feletti uralomért harcolnak egymással. Ahogy a Hegylakó is mondta: csak egy maradhat.

Játékmenet

Valószínűleg senkit sem fog meglepni, hogy az Ankh a Blood Rage-hez és a Rising Sunhoz hasonlóan alapjában véve egy területfoglalós harci játék, amit a legtöbb győzelmi ponttal (illetve jelen esetben "áldozás ponttal") rendelkező játékos nyer meg.

A játék elsősorban két táblán zajlik. Egyrészt a térképen, ami 3 részre van osztva: a termékeny Nílus-deltára, valamint az erősen sivatagos Kelet- és Nyugat-Egyiptomra. Ezen helyezhetik el a játékosok az istenüket, a harcosaikat, illetve a későbbiekben esetlegesen megszerzett őrzőiket jelképező miniket, valamint ezen találhatók a kezdetben semleges, később megszerezhető obeliszkek, piramisok és templomok (összefoglaló nevükön emlékművek). Másrészt pedig az akciótáblán, amin választhatnak a 4 lehetséges akció (egységek mozgatása, egységek idézése, követők gyűjtése, Ankh-képességek aktiválása) közül, illetve ahol az eseményeket követhetik nyomon.

Ezen kívül természetesen minden játékosnak/istennek van egy saját táblája, rajta 1-1 egyedi képességgel, valamint 3 oszlopban 4-4, azaz összesen 12 Ankh-képességgel, amelyek minden Istennél ugyanazok. 

Mire jók az egyes akciók?

• Mozgás: a játékos minden táblán levő egységét mozgathatja maximum 3 távolságra.
• Idézés: a játékos megidézhet a 6 harcosa vagy az időközben esetlegesen megszerzett őrzői közül egyet valamelyik saját vagy semleges emlékmű mellé.
• Követők gyűjtése: a játékos követőket kap azon emlékművek után, amik a sajátjai vagy semlegesek, és van mellette egysége.
• Ankh-képességek aktiválása: a játékos aktiválhatja az istenlapján található valamely állandó Ankh-képességet, követőkkel fizetve érte.

Csak ennyi? Bizony, csak ennyi! Habár ez nem tűnik túl soknak, ne aggódj, van még pár olyan csavar a játékban, ami miatt érdemes tovább olvasni ezt a bejegyzést.

Ezek közül a legérdekesebb talán az akciósáv és az ahhoz kapcsolódó események. Még nem említettem, de a játékosok a körükben minimum 1, maximum 2 akciót hajthatnak végre. Amint kiválasztanak egyet, az adott akcióhoz kapcsolódó jelölőt a közös táblán levő akciósávon eggyel előre kell mozgatniuk. Ha a jelölő eléri a sáv végét, valamilyen eseményt váltanak ki, amik vagy csak az adott játékosra, vagy mindenkire hatással vannak (ilyenkor a jelölő visszakerül a sáv elejére) Mik ezek az események?

• Emlékmű uralása: a játékos átveheti maximum 1 emlékmű felett az uralmat, ha áll mellette egysége. Amíg van semleges emlékmű a térképen, addig más játékos emlékművét nem lehet elbitorolni.
• Tevekaraván indítása: a játékos maximum 6 teve lepakolásával 2 részre oszthatja a játékban szereplő 3 régió (Nílus-delta, Kelet-Egyiptom, Nyugat-Egyiptom) valamelyikét.
• Konfliktus: minden régióban kitör a háború. Abban a régióban, ahol csak egy istenség egységei találhatók, ő kapja az áldozás pontokat (gyp), ahol pedig több, ott a legerősebb. 

Hogyan derül ki, ki a legerősebb, hogyan zajlik a harc? Nagyon fontos, a játékban csak akkor lehet harcolni, ha valaki kiváltja ezt a globális eseményt, és akkor is csak azokkal, akikkel egy régióban vagyunk - ott viszont válogatás nélkül mindenkivel! Minden játékos alap ereje az adott régióban található egységeinek a száma. Ez harci kártyákkal növelhető. Minden játékosnak 6 harci kártyája van (helló, Kemet!), ezek azonban a Kemettől eltérően nemcsak harci erőben különböznek, hanem valamilyen speciális képesség is kapcsolódik hozzájuk - erősebb képességhez jellemzően gyenge harci erő párosul és fordítva. A legtöbb harci erő birtokosa veszteségek nélkül megnyeri a csatát, míg összes ellenfele hírmondó nélkül elpusztul. Ez alól az egyetlen kivételt az istenek jelentik, amik csatában nem halhatnak meg, a feledés az egyetlen fegyver ellenük, de erről majd később...

Mielőtt azonban a vesztesek levennék egységeiket, még szerezhetnek áldozás pontokat, ha az adott régióban valamelyik típusú emlékműből nekik van a legtöbb (helló, Blood Rage!).

Mi van még?

Három érdekességről nem beszéltem még a játék kapcsán:

• Egyrészt, 3-4-5 fős játékokban, amikor az 5-ből a 3. konfliktus lezajlik, a két leggyengébb isten összeolvad, és onnantól egyesült erővel küzdenek a győzelemért (helló, Root!). 
• Másrészt, azok az istenek, akik a 4. konfliktus végére nem szereznek legalább 20 áldozás pontot, a feledés homályába vesznek, azaz automatikusan kiesnek a játékból. Ezután szerencsére valószínűleg nem kell órákat várniuk a játék befejeztére, mivel a játék az 5. konfliktus lezajlásával, vagy 27 áldozási pont megszerzésével azonnal véget ér.
• Harmadrészt, a játékhoz tartozik egy szcenárió füzet, amiben játékosszám szerint csoportosítva különböző pályák találhatók. Pályánként változik az emlékművek helyzete, a játékosok kezdő pozíciói, valamint talán a tevék szerepe vagy helye is.

Milyen játék lehet az Ankh?

Először is, nagyon szép. Ugyan a mitológiák közül nem az egyiptomi, hanem a görög a kedvencem, de a CMON mindig adott arra, hogy a termékei megjelenésükben pazarok legyenek.

Másodszor, nem túl bonyolult. Mivel összesen csupán 4 akció van a játékban, és a kiegészítő szabályokkal sem lehet Dunát rekeszteni, ezért tapasztalatlanabb játékosokkal is bele mernék vágni egy meccsbe.

Harmadszor, meglepően okos. Ahhoz képest, hogy első ránézésre ez is "csak" egy "dudes on a map" típusú, agyatlan harci játéknak tűnhet, elég nagy meglepetés érheti az egyszeri embert, amikor leül elé.

Pledzseljek, vagy ne pledzseljek?

Hogy támogasd-e a játékot, vagy ne, azt neked kell eldöntened. Én viszont már tudom, hogy bármennyire is szépek a minik, bármennyire is nem agyatlan kockadobálás a játék, mivel várhatóan több fővel az igazi, ennyi pénzt nekem egyszerűen nem ér meg ez a társas.

Emellett május végén várható a Kickstarteren egy másik egyiptomi harci játék, a Kemet felújított változata, ami ugyan szintén nem a legjobb 2 fővel, de a játék közben megvásárolható teljesen egyedi képességek miatt közelebb áll a szívemhez.

Még szerencse, hogy nem az én 100 dolláromon fog múlni, hogy a CMON sikerre viszi-e a kampányt vagy sem :)

Akkor csapjunk bele... nem könnyű feladat, mert maga a játék sem könnyű. A doboz meg még nehezebb. Valakik úgy gondolták, hogy mekkora ötlet lenne belepakolni fél Las Vegasnyi póker zsetont, tenni mellé még több dobókockát, 5 egérpadot és persze 2 pakli kártyát. És kész a játék. Mondanom sem kell, a szerencsének nem kis szerep jut benne. Cserébe nem tartalmaz egy darab minit sem, amit ragasztani/festeni kellene. Fura, pedig manapság az a divat, hogy még a snapszert is minikkel kell eladni. 

Hosszú cikk lesz, készüljetek fel, mert sok minden van, amiről beszélnem kell ahhoz, hogy át tudjam adni, miért is remek játék a Too many bones. 

A játék alapjaiban egy coop dungeon crawler csak éppen dungeon nélkül. Fantasy világ, trollok, gnómok, sárkányok, varázsitalok... meghintve kaland-játék-kockázat elemekkel. Adva van 4 választható karakter az alapdobozban, pajzsos tank, méregkeverő doki, robbantós vagány és egy nagyot sebző, de közveszélyes bolond. 

Közös bennük a 4 alaptulajdonság, úgymint Életerő, Ügyesség, Támadás és Védekezés. Emellett van még egyenként 16 rájuk jellemző képességük.

A játék elején kiválasztjuk melyik karakterrel szeretnénk belevágni a kalandba, megnézzük a 4 alaptulajdonság értékeit és a kezdő képességünket. Az Életerőn nincs mit magyarázni, ha az elfogy, KO-ztak minket. Szerencsére nem meghalunk, csak arra az egy szcenárióra ki vagyunk ütve. Az Ügyesség mondja meg, hogy egy körben mennyi kockát használhatunk fel, valamint mozgáspontokat is ebből kell levonni. A Támadás értékünkből alap támadás kockákat, a Védekezésből pedig védekezés kockákat használhatunk fel.

És bár ez így baromi egyszerűen hangzik, de pont ebben van a legnagyobb trükkje a játéknak. Ugyanis, ha "szintet lépünk", ami itt annyit jelent, hogy egy-egy szcenárió teljesítésével kapunk 1-2 képességpontot, akkor eldönthetjük, hogy valamelyik alaptulajdonságunkat növeljük, vagy megtanulunk egy vadiúj képességet, amivel kapunk egy új kockát is. Tegyük fel, van 4 HP-nk, 3-as Ügyességünk, 2-es Támadásunk és 2-es Védelmünk, és egy jó kis Mérgező Tőr kockánk, meg egy másik amivel egyszerre 2 ellenfélnek is oda tudunk suhintani. Melyiket használjuk? Mivel az ügyességünk 3, ezért, ha nem mozgunk, akkor is csak max 3 kockát dobhatunk el.
Amikor pedig nem harcolunk, hanem fejlesztjük a karakterünket, a dilemma ugyanúgy fennáll. Fejlesszem az életerőm és akkor majd jobban bírom a strapát? De kellene ügyesség is, hogy több kockából gazdálkodjak, nem is beszélve arról az új képességről, amitől fel tudom támasztani a leütött társamat. És várj!!! Ezek mind D6 kockák. azaz nem fixen kapsz egy képességet, az túl szokványos lenne. Kapsz inkább egy kockát 6 lehetőséggel, és lesz ami lesz, majd megtudod, miután eldobtad. 
Ettől lesz ez a játék szerintem rendkívül izgalmas, jutalmazó és érdekes. És ez az, ami miatt ugyanazzal a karakterrel is újra és újra nekifutunk a kampánynak. Mert mindig más variációban osztjuk el a képességeket, és ettől maga a játék is teljesen más lesz. 

Lehet, hogy ez most leírva olyan, hogy a játék teljesen random, és azon kívül, hogy milyen kockákkal dobok, semmi beleszólásom nincs a dologba. Csakhogy ez nem igaz. Ha nem tetszik, amit dobtál, akkor nem használod fel azt a kockát, elteszed inkább a következő körre, hátha akkor több szerencséd lesz. Persze elpazaroltál vele egy értékes Ügyesség pontot, de c'est la Vie. Ha pedig Csontot dobsz, ami egy nagy büdös mellé lenne a legtöbb játékban, nos az is jó, mert összegyűjtöd őket, és aktiválod velük a végszükség esetére tartogatott Tartalék Tervet, ami szintén más minden karakternél, és minél több ilyen csont kocka jön össze, annál erősebb hatást vált ki.

Akkor megpróbálom megint összeszedni kicsit, hogy mi is ez a játék. Ez egy dungeon crawler, egyedi karakterekkel, rengeteg képességgel és izgalmas döntésekkel minden körben.

A játék során egy főellenséget próbáltok legyőzni, akihez bizonyos időn belül kell eljutni. 

Egy kör/nap azzal kezdődik, hogy húztok egy Esemény kártyát. Az felvázol egy szituációt, megfordítjátok a kártyát, és megnézitek milyen lehetőségek közül választhattok. Ez lehet például békés tárgyalás, megfutamodás vagy harc. Ha harcra kerül a sor, akkor látni fogjátok, hogy milyen erősségű ellenfelek ellen, felpakoljátok őket a pályára, megnézitek, hogy kik milyen sorrendben támadnak, magatokat is felpakoljátok valahova, és kezdődhet a csetepaté. Ha győztök, nem marad el a jutalom sem. Elkölthető képességpontok, tovább haladtok a történetben, esetleg különleges esemény kártyák, amik vagy feljönnek a jövőben, vagy nem. Majd elosztjátok a pontokat, gyógyultok esetleg, és jöhet a következő nap és a következő kártya.

Nagyon fontos kiemelni, hogy ebben a játékban rengeteg szabály van! Azért írok ilyen ponyván a játékmenetről, mert ha elkezdeném leírni, hogy szabályosan mit hogy kell csinálni, akkor senki nem olvasná ezt el. 
Minden karakter új szabályokkal jár, új képességek, ellenfelek... azok is. Elsőre ijesztő, harmadik játékra már szinte fejből megy.

Azok, akik ismerik a játékot most valószínűleg a fejüket fogják, mert annyi minden van még, amiről szó sem esett. Ott vannak a Loot-ok például. Különböző tárgyak, amiket felhasználhatunk. Vagy a Trove Loot-ok. Amikről fogalmunk sincs, hogy mik, amíg ki nem nyitjuk egy minijáték során a ládát, amiben rejtőzik. 

A harcról is említést teszek pár szóban, ha már a karakterfejlesztés mellett az a másik hangsúlyos része a játéknak. A terep majdnem mindig ugyanolyan. A képen láthatjátok hogy néz ki. Nincs line of sight, azok, akik távolsági támadásra képesek, lőhetnek bárkit, csak kezdetben olyan mezőn kell állniuk, amin íj van. A közelharci fegyveresek meg csapkodnak a 4 égtáj felé maguk mellett. Lehet mérgezni, kábítani, képességeket elvenni, vérző sebet okozni, robbantani, villámot szórni, gitározni, elbájolni, elbújni, új ellenfeleket behozni, elrepülni, víz alá merülni és még ezer másik dolgot attól függően, hogy milyen karakterek vagyunk, milyen képességeket fejlesztettünk ki és persze, hogy milyen rosszcsontokkal kerültünk szembe. 

Kb. 7-10 eseménykártya múltán, amiből szerintem 5-8 tuti, hogy harc, szembekerülhetsz a főgonosszal, és ha sikerül elnáspángolni, akkor elégedetten dőlhetsz hátra, és garantálom neked, hogy már azon fogod törni a fejed, hogy legközelebb mit csinálnál másként és melyik tulajdonságokat tolnád fel. 

Szeretném valamihez hasonlítani a játékélményt, hogy kicsit jobban át tudjam adni. Ott van a Kingdom Death: Monster például. Full coop szintén, van benne Vadászat fázis, ahol felolvasunk egy történetet és reagálunk rá, de ott a fejlesztések inkább fegyverek és páncélok, nem ennyire direkten képességek vagy tulajdonságok.
Gloomhaven, coop az is, karakterek különbözőek, a képességek is, dungeon is van. Persze ott kártyák vannak kockák helyett, és a játék maga sokkal hosszabb. És hiába van ennyi hasonlóság, mert érzésre teljesen más.
Zombicide vagy Imperial Assault? Meh... nem, azok ég és föld. 
Mondok valami vad dolgot. Ez egy sakk. Turbó módban, szteroidokkal pumpálva, ahol a lovagod vagy bástyád minden körben egyre erősebb lesz és vérszomjasabb.

Amiről még szólnom kell, az a komponensek minősége. Prémium. A kártyák műanyagok, a kockákra nem matricák vannak ragasztva, a zsetonok strapabírók, a karakterlapok neoprén egérpadból vannak. Emiatt az ára az alapjátéknak 120 EUR. Nem olcsó, de amennyi tartalom van benne, szerintem bőven megéri.

A játék boltban nem kapható, vagy online a kiadótól, vagy KS-en vagy használtan tudod beszerezni. A cikkben vegyesen használtam fel képeket, és utaltam mind az alapjátékra mind az Undertow önállóan is játszható kiegészítőre. 

A végére még pár szó arról, hogy kinek ajánlom. Eltökélt, nem kezdő játékosoknak. 2,5-3,5 óra végigvinni egy közepes hosszúságú kampányt 2 fővel. A játék, ahogy olvastam, remek szórakozás solo módban is. Maximum 4-en tudtok egyszerre leülni kalandozni. Fontos, hogy a játékhoz minimum középszintű angol nyelvtudás szükséges! 
Ha érdekel a játék, nézz meg róla pár videót, és gondold végig, hogy van e kedved szabályokat böngészni minden alkalommal, a kockákra bízni az életed és még a party után is azon kattogni, hogy legközelebb mit csinálnál másképp. 
Ha egyszerűbb élvezetekre vágysz, ott az új Starcadia Quest például. Bár az nem full coop, de van dungeon, fejlődés, izgalmas karakterek és jóval kevesebb szabály.

Az iskolák bezárása, az ajánlott távolságtartás és a home office gyakorlatának járványszerű elterjedése miatt valószínűleg elég sokan kénytelenek mostanában korlátozni a társasjátékos alkalmaikat. Azok előtt, akik valamilyen okból nem tudnak vagy nem szeretnek a velük egy háztartásban élő családtagjaikkal játszani, két út áll, ha nem hajlandók megkockáztatni azt, hogy elkapják a koronavírust:

- vagy ráfanyalodnak a játékok szóló módjára, és "egyedül társasoznak",

- vagy pedig belekóstolnak a digitális társasjátékozásba.

Ebben az új rovatban az utóbbi csoportba tartozóknak kívánunk kedvezni, minden egyes alkalommal 1-1 többé-kevésbé ismert társas mobilos, táblagépes vagy PC-s verziójának bemutatásával.

Az első bejegyzés egy valószínűleg sokak által ismert és kedvelt, belépő szintű játékról, a Ticket to Ride-ról (TTR) szól.

A 2004-ben megjelent TTR a mai napig a 22. helyen áll a családi játékok rangsorában a BGG-n. A világ legismertebb vonatos társasjátékához az elmúlt több mint másfél évtizedben számtalan kiegészítő és variáns készült, így más társasokkal ellentétben napjainkban is hasonlóan népszerű, mint a kiadás évében. Néhány éve már Androidra is elérhető a játék, ezt a verziót néztük meg alaposabban.

Az alkalmazás grafikailag nagyon szépen kidolgozott, teljes mértékben hozza az asztali játék hangulatát, sőt még rá is erősít arra a kiváló zeneválasztás révén. Többféle játékmód áll rendelkezésünkre:

• Teljesen kezdők számára a Tutorial, ami végigvezet a játékmeneten és a szabályokon.
• Magányos harcosoknak a Solo, amiben más mobiljátékoktól megszokott módon 1-4 gépi ellenféllel küzdhetünk meg.
• Kihívásra vágyóknak az Online, amiben idegenek által indított játékokba kapcsolódhatunk be, figyelhetjük meg azokat vagy indíthatunk saját játékot. Utóbbi esetben jelszóval védethetjük le, meghívhatjuk barátainkat. meghatározhatjuk a játékosok számát és az egy játékos számára rendelkezésre álló időt is.
• A barátaikkal, családtagjaikkal egy helyiségben levőknek pedig a Local, illetve a Pass'n Play lehet jó választás. A Pass'n Play esetében a saját készülékünkön játszik a többi játékos is, körönként kézről kézre adva a telefont (az ehhez hasonló játékmódot a régi szép, Heroes of Might and Magictól fényes időkben "hot seat"-nek hívták), míg a Localnál a többiek, ha megvan nekik az app, a saját készülékekről csatlakozhatnak az általunk indított játékba.

A fentiek mellett még 3 fő menüpont található az alkalmazásban. Az egyikben a sok-sok játékkal megszerzett teljesített célkitűzéseket, achievementeket lehet megcsodálni, de ezeknek nincs sok gyakorlati értéke. A másikban a kiadó egyéb mobilos társasjátékait nézhetjük és vásárolhatjuk meg. A harmadik a legérdekesebb, ebben ugyanis megvehetjük a Ticket to Ride-hoz kiadott dobozos kiegészítők és verziók szinte mindegyikét, jellemzően 990 forintos darabáron. Ez nagyon jól jön, hiszen az alkalmazás alapból csak az Egyesült Államok térképét rejti magában, ami szerintem mind közül a legkevésbé érdekes.

Maga a játék egyértelmű és könnyen érthető lesz mindenki számára, aki játszott már hagyományos Ticket to Ride-al. A képernyő nagy részét a térkép foglalja el, ami még egy mobil aránylag kicsi kijelzőjén is jól látható. Alul találhatók a vonatkártyáink, jobb oldalt a húzópakli, bal oldalon pedig a versenytársaink pontjai, illetve vonat- és menetjegy kártyáinak, valamint a maradék vonatainak a száma. A saját menetjegyeink a jobb alsó sarokban vannak, ezekre rákattintva a térképen láthatóvá válik a két végállomás.

A gépi ellenfél intelligenciája nem az igazi. A 4 szintű ellenfélből az első 3 nem jelent komoly kihívást. A 4. már egy kicsit érdekesebb, de cserébe borzalmasan egyhangú stratégiát alkalmaz minden játékban: csak húz, húz és húz vonatkártyákat, egészen addig, amíg annyi nem gyűlik össze, hogy meg nem tudja építeni az összes számára fontos útvonalat. Egy 4 darab, 4. szintű ellenféllel vívott ötfős meccs tény, hogy rejt némi kihívást, de sajnos igen hamar unalmassá válik.

Értékelés

Játékélmény a gép ellen

A gépi ellenfelek gyengesége, illetve egyhangú stratégiája miatt csak igazi fanatikusoknak ajánlom ezt az üzemmódot.

4/10

Játékélmény emberek ellen

Emberek ellen teljesen más a helyzet, itt már mindjárt érdekesebb csaták várhatók, a profiktól pedig egészen jó ötleteket is el lehet lesni.

8/10

Grafika és zene

A grafika, a zene mind ragyogó, kiválóan passzol a játék hangulatához.

10/10

Kezelhetőség

Az automatikus nagyításnak és az okosan megtervezett kezelőfelületnek köszönhetően rettentően egyszerű a játék irányítása, senkinek nem okozhat különösebb gondot.

9/10

Ár/érték arány

Az 1899 forintba kerülő alapjáték szerintem nem sok partira nyújt elegendő változatosságot. Ezért azt javaslom, hogy csak az vegye meg a játékot, aki hajlandó a különböző térképek (Európa, Svájc, Ázsia (nem a páros játék!), India, Nordic Countries, Pennsylvania, Egyesült Királyság, Németország, Franciaország) darabjáért 990 forintot kiadni.

6/10

Összegzés

A Ticket to Ride különböző térképei a kedvenc játékaim közé tartoznak. A mobilos átirat teljesen jól visszaadja az eredeti hangulatát, ám én továbbra is elsősorban az asztalon fogom építgetni a világ valamely országán átívelő hálózatomat.

7/10

Új játék készül a Mars Terraformálását megalkotó FryxGames boszorkánykonyhájában

A FryxGames legújabb hírleveléből kiderül, hogy a Terraforming Mars-al gyorsan világhírűvé vált csapat új játékkal készül meghódítani a társasrajongók szívét: az Angel Fury-val. Jelenleg nem sok mindent lehet tudni a játékról:

• Szerzője nem a Terraforming Marsot megalkotó Jacob Fryxelius, hanem testvére, Daniel Fryxelius, akinek a nevéhez eddig csak a kevésbé ismert Fleets: The Pleiad Conflict és a Wilderness kötődik.
• A játék egy áramvonalasított harci játék lesz, ami az ígéretek szerint kevesebb, mint 2 óra alatt befejeződik.
• A fő mechanizmusok a pakliépítés és a területfoglalás (area control), de fontos megemlíteni a frakciók aszimmetriáját is.
• A dobozban 100 démon és 100 angyal minifigura fogja várni hobbifestő gazdáit.
• Nemsokára érkezik Kickstarterre!

Újranyomják a 2012-es év egyik rejtett gyöngyszemét, a Ginkgopolist

Habár nem mondható túlontúl közismert és népszerű játéknak, ínyenc körökben a mai napig sokan nagyon szeretik a Ginkgopolist. Ehhez talán hozzájárul relatív beszerezhetetlensége is, ami miatt sokszoros áron keltek el a játék példányai. Ennek azonban hamarosan vége, ugyanis a kiadó, a Pearl Games Facebook-csatornáján bejelentette, hogy hamarosan érkezik a változatlan újranyomás. Kíváncsi vagyok, milyen hatással lesz mindez a játék népszerűségére:)

Maga a játék egyébként egy érdekes elegye a szimultán akcióválasztásnak, a lapkalehelyezésnek és az erőforrás-menedzsmentnek. Valamikor a megjelenés környékén játszottam vele egyetlen alkalommal, talán most lesz rá lehetőségem újra.

 Újabb képek és infók láttak napvilágot a Steampunk Rally Fusionről

A Kickstarterre hamarosan megérkező, önállóan is játszható kiegészítőről publikált újabb képeket és infókat a kiadó, a Roxley Games. Ezekből kiderül, hogy az új, negyedik kockatípus, a Fusion mellett lesznek eseménykártyák, új alkatrészek és titkos projektkártyák is a játékban. Alig várom, hogy végigolvashassam a szabályt!