Az iskolák bezárása, az ajánlott távolságtartás és a home office gyakorlatának járványszerű elterjedése miatt valószínűleg elég sokan kénytelenek mostanában korlátozni a társasjátékos alkalmaikat. Azok előtt, akik valamilyen okból nem tudnak vagy nem szeretnek a velük egy háztartásban élő családtagjaikkal játszani, két út áll, ha nem hajlandók megkockáztatni azt, hogy elkapják a koronavírust:
- vagy ráfanyalodnak a játékok szóló módjára, és "egyedül társasoznak",
- vagy pedig belekóstolnak a digitális társasjátékozásba.
Ebben az új rovatban az utóbbi csoportba tartozóknak kívánunk kedvezni, minden egyes alkalommal 1-1 többé-kevésbé ismert társas mobilos, táblagépes vagy PC-s verziójának bemutatásával.
Az első bejegyzés egy valószínűleg sokak által ismert és kedvelt, belépő szintű játékról, a Ticket to Ride-ról (TTR) szól.
A 2004-ben megjelent TTR a mai napig a 22. helyen áll a családi játékok rangsorában a BGG-n. A világ legismertebb vonatos társasjátékához az elmúlt több mint másfél évtizedben számtalan kiegészítő és variáns készült, így más társasokkal ellentétben napjainkban is hasonlóan népszerű, mint a kiadás évében. Néhány éve már Androidra is elérhető a játék, ezt a verziót néztük meg alaposabban.
Az eredetiről
A Ticket to Ride egyike a legegyszerűbb vonatos társasoknak. A játékban egy szép, nagy, színes, az Egyesült Államok nagyobb városait ábrázoló táblán építgethetik vasútvonalaikat vonatkártyák befizetésével a játékosok, akik körükben 3 lehetséges akció közül hajthatnak végre egyet:
- húznak 2 vonatkártyát
- meglévő vonatkártyák segítségével megépítenek egy vasútvonalat
- húznak 3 menetjegyet (küldetést), amiből legalább egyet megtartanak (minden küldetés arról szól, hogy a térkép városai közül kettőt össze kell kötni vasútvonalakkal)
A játék addig tart, amíg el nem fogynak valamelyik játékosnak a vonatai (illetve 1 vagy 2 marad már csak), ekkor mindenki lejátszik még egy kört, és következik a pontozás. Pontot ér minden megépített vasútvonal, a teljesített küldetések, valamint a leghosszabb, egybefüggő vasútvonal.
Az alkalmazás grafikailag nagyon szépen kidolgozott, teljes mértékben hozza az asztali játék hangulatát, sőt még rá is erősít arra a kiváló zeneválasztás révén. Többféle játékmód áll rendelkezésünkre:
- Teljesen kezdők számára a Tutorial, ami végigvezet a játékmeneten és a szabályokon.
- Magányos harcosoknak a Solo, amiben más mobiljátékoktól megszokott módon 1-4 gépi ellenféllel küzdhetünk meg.
- Kihívásra vágyóknak az Online, amiben idegenek által indított játékokba kapcsolódhatunk be, figyelhetjük meg azokat vagy indíthatunk saját játékot. Utóbbi esetben jelszóval védethetjük le, meghívhatjuk barátainkat. meghatározhatjuk a játékosok számát és az egy játékos számára rendelkezésre álló időt is.
- A barátaikkal, családtagjaikkal egy helyiségben levőknek pedig a Local, illetve a Pass'n Play lehet jó választás. A Pass'n Play esetében a saját készülékünkön játszik a többi játékos is, körönként kézről kézre adva a telefont (az ehhez hasonló játékmódot a régi szép, Heroes of Might and Magictól fényes időkben "hot seat"-nek hívták), míg a Localnál a többiek, ha megvan nekik az app, a saját készülékekről csatlakozhatnak az általunk indított játékba.
A fentiek mellett még 3 fő menüpont található az alkalmazásban. Az egyikben a sok-sok játékkal megszerzett teljesített célkitűzéseket, achievementeket lehet megcsodálni, de ezeknek nincs sok gyakorlati értéke. A másikban a kiadó egyéb mobilos társasjátékait nézhetjük és vásárolhatjuk meg. A harmadik a legérdekesebb, ebben ugyanis megvehetjük a Ticket to Ride-hoz kiadott dobozos kiegészítők és verziók szinte mindegyikét, jellemzően 990 forintos darabáron. Ez nagyon jól jön, hiszen az alkalmazás alapból csak az Egyesült Államok térképét rejti magában, ami szerintem mind közül a legkevésbé érdekes.
Maga a játék egyértelmű és könnyen érthető lesz mindenki számára, aki játszott már hagyományos Ticket to Ride-al. A képernyő nagy részét a térkép foglalja el, ami még egy mobil aránylag kicsi kijelzőjén is jól látható. Alul találhatók a vonatkártyáink, jobb oldalt a húzópakli, bal oldalon pedig a versenytársaink pontjai, illetve vonat- és menetjegy kártyáinak, valamint a maradék vonatainak a száma. A saját menetjegyeink a jobb alsó sarokban vannak, ezekre rákattintva a térképen láthatóvá válik a két végállomás.
A gépi ellenfél intelligenciája nem az igazi. A 4 szintű ellenfélből az első 3 nem jelent komoly kihívást. A 4. már egy kicsit érdekesebb, de cserébe borzalmasan egyhangú stratégiát alkalmaz minden játékban: csak húz, húz és húz vonatkártyákat, egészen addig, amíg annyi nem gyűlik össze, hogy meg nem tudja építeni az összes számára fontos útvonalat. Egy 4 darab, 4. szintű ellenféllel vívott ötfős meccs tény, hogy rejt némi kihívást, de sajnos igen hamar unalmassá válik.
Értékelés
A pontozás szigorúan szubjektív, a saját véleményemet tükrözi.
Játékélmény a gép ellen
A gépi ellenfelek gyengesége, illetve egyhangú stratégiája miatt csak igazi fanatikusoknak ajánlom ezt az üzemmódot.
4/10
Játékélmény emberek ellen
Emberek ellen teljesen más a helyzet, itt már mindjárt érdekesebb csaták várhatók, a profiktól pedig egészen jó ötleteket is el lehet lesni.
8/10
Grafika és zene
A grafika, a zene mind ragyogó, kiválóan passzol a játék hangulatához.
10/10
Kezelhetőség
Az automatikus nagyításnak és az okosan megtervezett kezelőfelületnek köszönhetően rettentően egyszerű a játék irányítása, senkinek nem okozhat különösebb gondot.
9/10
Ár/érték arány
Az 1899 forintba kerülő alapjáték szerintem nem sok partira nyújt elegendő változatosságot. Ezért azt javaslom, hogy csak az vegye meg a játékot, aki hajlandó a különböző térképek (Európa, Svájc, Ázsia (nem a páros játék!), India, Nordic Countries, Pennsylvania, Egyesült Királyság, Németország, Franciaország) darabjáért 990 forintot kiadni.
6/10
Összegzés
A Ticket to Ride különböző térképei a kedvenc játékaim közé tartoznak. A mobilos átirat teljesen jól visszaadja az eredeti hangulatát, ám én továbbra is elsősorban az asztalon fogom építgetni a világ valamely országán átívelő hálózatomat.
7/10
