A vasárnap kicsit nehezen indult, mivel eredetileg a feleségemmel ketten próbáltuk volna ki a minket érdeklő játékokat, miközben kétéves kisfiunk az édesanyámmal játszóházazik, de természetesen pont akkorra lett elege a játékből, és érezte égető szükségét az anyja jelenlétének, amikor elkezdtük volna egy hosszas szabálymagyarázat után az első játékot... Sebaj, majd talán jövőre! :/

3. Hippocrates

A Hippocrates már a Kickstarter kampány környékén is felkeltette az érdeklődésemet, ám a szabályt elolvasva végül elég könnyen lemondtam róla. Szombaton azonban több különböző csapattól is azt hallottam, hogy nagyon bejött nekik a társas, ezért vasárnap reggel adtam neki egy esélyt.

A Hippocratesben ókori egészségügyi menedzserek vagyunk, és beteg páciensek ispotályunkba csábításával, feltörekvő orvosok toborzásával és profitábilis gyógyszerkereskedelmi lépésekkel igyekszünk minél nagyobb hírnévre és gazdagságra, de ami a legfontosabb, minél több győzelmi pontra szert tenni. A győzelmi pontok egyébként a meggyógyított betegekből és a pályafutásukat kimaxoló, azaz a kellő számú (1-3) beteget meggyógyító dokikból származnak majd a játék során. 

A játék 4 fordulóból, az egyes fordulók pedig 3 fő fázisból állnak:

• Először a körönként elérhető 18-ból 3-3 beteglapkát választunk, akik a legtöbbször pénzt, illetve egyes esetekben a játékban szereplő háromféle gyógyszer valamelyikét, valamint pozitív vagy negatív hírnevet hoznak.
• Másodszor a 6, különböző gyógyszereket, illetve a gyógyszerek különböző kombinációját használni képes doktorlapkából veszünk fel maximum 1-1-et, nekik azonban már mi fizetünk.
  • Ezzel párhuzamosan vehetünk gyógyszercsomagokat is, és ha egy oszlopból elvisszük az orvost és a gyógyszereket is, valamilyen bónuszt is kapunk (pl. magánbeteg, akit bármikor meggyógyíthatunk, magánorvos, akinek nem kell fizetnünk stb.).
• Harmadszor pedig a megfelelő gyógyszerek és orvosok birtokában következik a lapkalehelyezéses gyógyítás. A betegek lapkáihoz két oldalról csatlakoztathatók orvosok, akiknek pedig 1, 2 vagy 3 "gyógyító csatlakozásuk" van. Azaz nem elegendő, hogy rendelkezésünkre állnak az adott betegek kezeléséhez szükséges gyógyszerek és az azokat használni tudó orvosok, ezeket még egyfajta puzzleben össze is kell kombinálnunk, ami nem mindig egyszerű. Például, ha minden betegünknek szüksége van lila gyógyszerre, de már csak egy olyan orvosunk, van, aki azt használni tudná, ráadásul neki is csak egyetlen szabad csatlakozása van, akkor az egy szerencsés betegen kívül a többiek egy lépéssel közelebb kerülnek a túlvilághoz. Hasonlóképp, ha egy beteg olyan kórtól szenved, aminek a meggyógyításához mindháromféle gyógyszerre szükség van, de nekünk csak specialista dokik állnak rendelkezésünkre, akik egyetlen gyógyszerhez értenek, akkor a beteg 2 csatlakozásánál semmiképp sem tudjuk összehozni a háromféle kezelést - részleges gyógyítás ugyanis nincs a játékban, vagy teljesen meggyógyítunk egy beteget, vagy egyáltalán nem. Két, az ispotályban eltöltött kör után pedig a betegek menthetetlenül elindulnak az öröklét felé vezető útra, 3 győzelmi pont veszteséget okozva ezzel nekünk.

Értékelés

Érdekes szerzet a Hippocrates. Erről a játékról is ordít, hogy a látványra nagyobb hangsúlyt fektettek, mint a praktikumra: egyrészt a tábla kb. kétszer akkora, mint szükséges lenne, másrészt a játékban használt színek közül a kék, a zöld és a türkiz nagy nehézségek árán különböztethető csak meg egymástól. Ugyanakkor nem mondanám azt, hogy nem fordítottak gondot a játékmenetre, hiszen a lapkalehelyezős és összepuzzlézós rész kihagyásával is működőképes maradna, csak egy szinttel könnyebb, és sokkal jellegtelenebb lenne. Ez a mechanizmus azonban határozottan újszerű élményt adott nekem, még olyankor is, amikor tehetetlenül voltam kénytelen figyelni betegeim állapotának romlását a szükséges dokikat előlem elhappoló játékostársaim miatt.

7/10 (otthonra nem kéne, de máskor is hajlandó lennék vele játszani)

4. Golem

A három szerző nevéhez olyan játékok fűződnek, mint az Egizia, a Grand Austria Hotel, a Tzolk'in, a Voyages of Marco Polo vagy a Lorenzo il Magnifico, így nem csoda, hogy az esseni kiállítás egyik legtöbbek által várt darabja volt a Golem. Sokat lehetett olvasni róla, hogy a gólem nem is annyira a játék témájára, mint inkább súlyára utal, de ez nem volt elég ahhoz, hogy elriasszon a kipróbálásától.

Sötét színekben pompázó táblájával a Golem nem a legvonzóbb jelenség, ám a Bitoku (és a Chokito) óta tudjuk, hogy nem a külső a legfontosabb. A hatalmas központi játéktábla mellett mindenki rendelékezik egy a modularitás és a változó képességek miatt több részből álló játékostáblával, valamint jelentős méretű helyet foglal az utóbbi években az euró játékokban is egyre elterjedtebb "mindegy, hogy mi, csak nagy és feltűnő legyen" elv inkarnációja, ami jelen esetben egy akcióválasztó zsinagóga tele színes műanyag golyókkal. Aki ismeri a Potion Explosiont, annak nem kell sokat magyarázni, pedig a mögötte levő mechanizmusnak semmi köze nincs ahhoz - annál több viszont a Grand Austria Hotelhez, hiszen a zsinagóga egy az egyben az ott alkalmazott kockás akcióválasztás koppintása.

Na de térjünk vissza a mechanizmusok világából a témához! A Golem a középkori Prágában játszódik, ahol a monda szerint Lőw rabbi agyagból gólemet hozott létre, hogy ezzel védje meg népét a rájuk törő emberektől. A gólemek azonban veszélyes teremtmények, rajtuk kell tartanunk a szemünket, mert ha elszabadulnak, akár -9 győzelmi pontnyi kárt is okozhatnak!

A játékban rabbikat alakítunk, akik gólemek építésévél, mágikus ereklyék megépítésével és titkos könyvek gyűjtésével igyekeznek minél nagyobb dicsőségre szert tenni. Gólemeink Prága három utcáján sétálgathatnak. Minél messzebb mennek, annál erősebb akciókat kapunk, ha dolgoztatjuk őket, ám annál nehezebb is kontrollálnunk őket - ha pedig túl messzeire szaladnak, jön az elkerülhetetlen győzelmipont-veszteség. Az utcákon elérhető akciókkal jellemzően különböző nyersanyagokat szerezhetünk (pénzt, agyagot, tudást vagy aranyat), illetve a három fő terület egyikén hajthatunk végre fejlesztést:

• a gólemeknél egyenként kifejleszthetjük a gólem testrészeit, állandó képességekhez vagy egyszeri bónuszokhoz jutva ezzel
• a könyveknél ugyan csak egyszeri bónuszokat kapunk, ám az egy oszlopba helyezett azonos színű könyvek korábbi társaikat is aktiválják, brutális bónuszorgiákat indítva el ezzel
• az ereklyéknél pedig ha sikerül összegyűjtenünk a beindításukhoz szükséges aranyakat, állandó bevételt kapunk, amiket a fejlesztésekkel testre is szabhatunk

És ezek csak kiegészítő akciók, ugyanis a fő akciózás a már korábban megénekelt zsinagógában zajlik: a játékosszámtól függően 10, 12 vagy 14 színes golyóbist bedobjuk ide a fordulók elején, hogy az 5 elérhető akció mindegyikéhez véletlenszerűen változó mennyiségű golyó érkezzen. Akciót egy adott sorban szereplő golyó elvételével választhatunk fordulónként kétszer, az akció erősségét pedig a mellette levő golyók száma határozza meg. A Grand Austria Hotelhez hasonlóan itt is előfordulhat, hogy a nekünk legjobban kellő akció nemhogy gyenge, de nem is elérhető, merthogy egyetlen golyó sem landolt mellette.

Hogy ne legyen ilyen egyszerű az élet, a golyók mellett körönként 1-1 rabbi akciót is választunk, amiknek a listája természetesen fordulóról fordulóra változik. És még nem beszéltem arról, hogy a golyók színének is jelentősége van, hogy a gólemek mellett asszisztenseink is sétálgatnak Prága utcáin, és még sok más dologról, amit majd nektek kell felfedeznetek, ha kipróbáljátok a játékot.

Értékelés

A sok különböző, egymással mégis összefüggő alrendszer miatt meglehetősen agyleolvasztó élményt nyújt a Golem. Aki szereti azt, ha az agya megállás nélkül a következő lépésen pörög, aki örül, ha a társa AP-zik, mert végre neki is van ideje végiggondolni a dolgokat, akit nem zavarnak a tompa színek, az igen jól szórakozhat a játékkal. Anélkül, hogy bármiféle különösebb újdonság lenne benne, az olaszok megint jól összehozták: a háromféle fő fejlődési út, az azon belül elérhető képességek és azok kombinációja sok felfedeznivalót kínál az erre vágyó játékosoknak. Engem csak a dinamikája zavart kicsit, hiszen míg a négyből az első két fordulóban vért izzadtam, hogy valahogy kézben tartsam a gólemem (nem is sikerült, begyűjtöttem vele -5 pontot), addig a negyedikben gyakorlatilag letaroltam a pályát - jobb szeretem a kevésbé meredek ívet leíró játékokat.

8/10 (egyet mindenképp kéne még játszanom, hogy eldöntsem, kell-e otthonra, de elsőre úgy tűnt, a Grand Austria Hotel és a Lorenzo is jobban bejön nekem ebből a műfajból)

5. Savannah Park

Michael Kiesling és Wolfgang Kramer párosa az 1995-ben megjelent El Grande óta sikert sikerre halmoz. Ugyan a 2017-es Azul tervezésében Kramer nem vett részt, a szerzőpáros idei újdonsága  jó levezetésnek tűnt a zárásig hátralevő kevesebb mint egy órában a Golem után. Bár az én érdeklődésem nem keltette fel a szafariparkos látványvilág, játékostársaim és az előttünk kipróbálók ódákat zengtek róla, így leültünk vele játszani egyet.

A Savannah Park a lapkalehelyezés játékok világába hoz egy kis frissességet. A társasban egy hexákból álló táblán játszunk, ahol a 46 hexából 33 már foglalt: a játékban szereplő hatféle állat (antilop, elefánt, orrszarvú, strucc, zsiráf, zebra) látható rajta, egyes lapkákon magányosan, más lapkákon fajtársai vagy más állatok társaságában. Ez a játék végéig sem fog változni: mindig 33 lapka lesz foglalt, épp csak az változik, hogy melyik 33. A Savannah Parkban ugyanis a játékosok a véletlenszerű setup után a körükben mindig megneveznek egy lapkát (minden lapka egyedi, ugyanakkor minden lapkakészlet megegyezik: azaz minden játékos lapkái pont ugyanazokat az állatokat és állatkombinációkat tartalmazzák), azt elveszik a helyéről, majd hátára fordítva leteszik a 13 szabad pozíció egyikére. Mivel a hátoldal színe eltér az előlapétól, ezért mindig jól követhető, hogy mely lapkák nyerték már el végleges helyüket - hiszen minden lapkát csak egyszer lehet felvenni és áttenni -, és melyek azok, amik még mozgatásra várnak. 

Amikor az utolsó lapkát is átfordítottuk, véget ér a játék. Ekkor először is minden játékos eldobja a tábortűzben esetlegesen elpusztult állatait (az 1-es/2-es/3-as tábortűz lapka mellé nem helyezhető olyan lapka, amin 1/2/3 állat van, különben elég), majd összesíti pontjait: minden állatból a legnagyobb egybefüggő terület állatainak számát megszorozza az ezen lapkákon látható itatók számával. Mivel minden állatból 11 van a játékban, és ezen lapkák közül 3-on van itató, 1-1 fajból a maximális pontszám 33. Ezek mellett még kapunk néhány pontot a táblára rajzolt és le nem fedett füvek és fák után, majd akinek a végén a legtöbb pontja van, nyert.

Értékelés

A Savannah park első ránézésre egy cuki családi játék, de tisztességes absztrakthoz méltó módon azért jóval több agytekervényt mozgat meg annál, hogy egy átlagos nyolcéves sikeresen elboldoguljon benne. Ettől függetlenül az állatok miatt nem rossz választás családoknak, levezetésként pedig gémereknek sem, bár én hiányolom belőle azt a taktilis és esztétikai élményt, amit az Azul csempéi nyújtottak.

7/10

A hétvége toplistája:

1. Boonlake

2. Golem

3. Hippocrates és Savannah Park

5. Bitoku

Ha lemaradtál volna az első részről, itt olvashatod el.