Egy vallomással kell kezdenem: korai stratégiai társasos éveimnek a Catan és a Carcassonne mellett a leginkább meghatározó játéka a Funkenschlag, közismertebb nevén Nagyfeszültség (Power Grid) volt. Az előbb említett trióból ez az egyetlen, ami még ma is megvan, és szívesen játszom vele, épp ezért olvasom mindig nagy várakozással a Funkenschlag tervezőjének, az extravagáns külsejű, zöld hajú Friedemann Friesének a legújabb játékairól kapcsolatos híreket.

A Fauna megjelenése óta eltelt 12 évben azonban mindig csalódnom kellett. Se a Copycat, se az 504, se a Fast Forward sorozat, se a Fabled Fruit, se a Futuropia nem váltotta be a reményeimet. Ettől függetlenül ugyanúgy nagy örömmel fogadtam következő F-kezdőbetűs játékának, a Faiyumnak a megjelenéséről szóló hírt, és vágtam bele a szabálykönyv és az akciókártyák összefoglalójának elolvasásába. 

A Faiyum a Concordia és a Nagyfeszültség egy felettébb érdekes egyvelegének tűnik. Az ókori Egyiptomban játszódó társasban az a feladatunk, hogy a Fajjúm-oázis mocsarait lecsapolva azokat minél alkalmasabbá tegyük a betelepülésre. A játékosok közösen küzdenek eme cél érdekében, amit az is jelez, hogy a játéktáblán minden elem - pl. a munkások, a települések, az utak, a hidak, stb. - közösek; kizárólag a kitermelt nyersanyagaink és az akciókártyáink azok, amiket sajátunknak mondhatunk.

A Faiyum a kártyavezérelt társasok családjába tartozik, amilyen - szerintem - a Maracaibo, az Underwater Cities vagy a Terraforming Mars is. A Concordiához hasonló módon minden játékos ugyanolyan, meglehetősen gyenge akciólapokkal kezd, és a körében 3, a kártyákhoz kapcsolódó tevékenység közül választhat:

1. kijátszik egy akciókártyát,
2. vásárol egy akciókártyát
3. vagy visszaveszi a kezébe az elhasznált kártyáit.

A kártyák képességei kezdetben meglehetősen gyengék (pl. "szüretelj le" 1 nyersanyagot; építs 2 utat 2 nyersanyag ellenében, 3 győzelmi pontért; építs egy települést 3 különböző nyersanyag ellenében, 3 pénzért és 3 győzelmi pontért), később azonban egyrészt jóval hatékonyabbá válnak (pl. "szüretelj le" 2 nyersanyagot), másrészt pedig új akciók jelennek meg (pl. kapsz 5 pénzt; építs hidat).

A kártyák vásárlása a Nagyfeszültségben megismert módszer szerint működik: a piacon egyszerre mindig 8 kártya látható, de közülük mindig csak a leggyengébb 4-et lehet megvenni, a másik 4 csak ízelítőül van kint addig, amíg nem kerülnek be az aktuálisan leggyengébb 4 lap közé.

Az akciókártyákat a Concordiához némileg hasonlóan nem dobjuk el végleg, itt azonban kártyaképesség helyett egy külön akcióval vehetjük fel őket. Nagyon fontos további különbség, hogy ingyen mindig csak az UTOLSÓ 3 kártyát szerezhetjük vissza - ezen felül minden újabb kártyáért 1-1 pénzt kell fizetnünk, ráadásul mindig csak az utolsó, azaz a dobópakli épp legfelső pozícióban levő lapját vehetjük meg. Ez lehet jó és rossz is: a gyengébb kártyáinktól egyrészt megszabadulhatunk ily módon, viszont ha nem figyeltünk oda a megfelelő kártyasorrendre, akkor 1-1 értékesebb lapunk könnyen beragadhat a pakli alsó részére.

A játékban a győzelmet az szerzi meg - dobpergés, figyelem! -, aki a legtöbb győzelmi pontot szerzi. Ehhez utak, hidak, települések, városok, műhelyek és műemlékek építésével, nyersanyagok átalakításával, valamint számos egyéb speciális kártyaakcióval lehet hozzájutni. Mivel a kezdőlapokon kívül 69 egyéb akciókártya található a dobozban, amik a keverés miatt minden alkalommal más sorrendben válnak elérhetővé, a játék változatossága, újrajátszhatósága kellőképp magasnak tűnik.

Ugyan természetesen egyszer sem játszottam vele - hisz még meg sem jelent -, de a szabály alapján nagyon várom, hogy minél hamarabb kipróbálhassam - és megvehessem - az esseni - idén virtuális - kiállítás idejére ígért Faiyumot.

Ti mit gondoltok róla?