Habár a társasjátékozást - mint sokan mások - még egészen kisgyerekként kezdtem, és ha a kártyajátékokat is ideszámítjuk, sohasem hagytam fel vele teljesen, kamaszkoromban és húszas éveimben sokkal többet görnyedtem számítógépes, mint táblás játékok előtt. A 4 abszolút kedvenc játékom (Master of Magic, Heroes of Might & Magic II-III-IV, UFO I-II, Diablo I-II) közül hármat ugyan valamilyen formában már "társasjátékosítottak" (Might & Magic Heroes, Sanctum, X-Com), ám ezek egyike sem nyerte el a tetszésemet. A napokban azonban egy olyan, Kickstarterre érkező játék keltette fel a figyelmemet, ami hangulatában és jellegében bevallottan nagyon erősen épít a Heroes of Might & Magic III-ra és a Diablo II-re, ráadásul első ránézésre úgy tűnt, hogy az előbbiekhez képest sokkal nagyobb esélye van visszaidézni a PC-s klasszikusok hangulatát. A szabálykönyvet elolvasva próbáltam megállapítani, hogy érdemes-e foglalkoznom az Euthia: Torment of Resurrectionnal, vagy jobban teszem, ha a régi nagy csaták emlékét csupán az emlékeimben őrzöm meg.

Háttérsztori

Na, az nincs sok. Más, minikkel teletömött játékokkal ellentétben itt nem kerítettek túl nagy feneket a háttértörténetnek: a játékosok hősök, akik egy nagy sárkány ellen harcolnak. 

A játékban 6 archetipikus fantasy hős (barbár, varázsló, gyógyító, nekromanta, vándor, törpe) valamelyikével járjuk be a világot szörnyekkel harcolva, ásványkincseket bányászva, kincsek után kutatva és természetesen lehetőleg minél táposabb varázstárgyakat gyűjtögetve. Az ilyen kalandozós játékoktól szokatlan módon a győzelem azé a játékosé lesz, aki a legtöbb győzelmi pontot, pontosabban hírnevet - ami tulajdonképpen a tapasztalati pont szerepét is betölti - gyűjti össze a végére.

A parti kezdetekor el kell döntenünk, hogy melyik küldetést választjuk. Ezek elsősorban játékidőben térnek el, a legrövidebb játékosonként 30, a leghosszabb játékosonként 120 perces menetidőt ígér. A cél minden küldetésben egy sárkány elpusztítása, ám míg egyik alkalommal közvetlenül kell megküzdenünk vele, máskor elegendő összegyűjteni 4 ereklyét, hogy elűzzük.

Más hasonló játékokkal ellentétben az Euthia nem kooperatív, hanem kompetitív játék - azonban a hősök közvetlenül nem támadhatják meg egymást, a verseny elsősorban - de nem kizárólag - a legnagyobb hírnévért folyó versenyt jelenti.

Játékmenet

A játékmenet a Heroes of Might and Magic és a Diablo egyfajta keverékének tekinthető. Képzelj el egy olyan Heroest, amiben egyedül a hősöddel kalandozhatsz, nem bérelhetsz fel mellé sárkányokat, hidrákat, vámpírokat, főnixeket és egyéb lényeket. A játékosok körükben 4 akcióból választhatnak, és ehhez 3 akciókorongot használhatnak. Ezek a korongok kétoldalúak, az egyik oldalon mindig mozgáspont van (1, 2 vagy 3), a másik oldalon pedig a másik 3 akció:

- Bányászat: ha olyan helyre lépünk, ahol értékes ásványkincsek vannak, kibányászhatjuk ezeket, és később eladhatjuk pénzért, hírnévért vagy drágakövekért cserébe - utóbbiakat egyébként a varázstárgyainkba is beépíthetjük, Diablo II-módra, erősebbé téve azokat.

-  Kereskedés: ha valamilyen kereskedőnél járunk, adhatunk és vehetünk varázstárgyakat, ásványkincseket, varázsitalokat és még sok más hasznos dolgot.

- Harc: a térképen számtalan helyet, például egy egyszerű piacteret is, valamilyen szörny ural. Csak akkor juthatunk be az adott helyre, ha előbb legyőzzük a szörnyet.

A játék lelke a tápolás. Választott karakterünket számtalan különböző fegyverrel, páncéllal, gyűrűvel, amulettel, csizmával, gyógyitalokkal, mágikus tekercsekkel és egyebekkel vértezhetjük fel. A harcok során hírnevet - gyakorlatilag tapasztalati pontot - is szerezhetünk, amelyek révén új, egyre erősebb képességekhez vagy fegyverekhez juthatunk.

A tápolás nemcsak kimondatlan, hanem kimondott célja is a társasnak, a győztes ugyanis a legnagyobb hírnévvel rendelkező játékos lesz. A parti végén az addig megszerzett hírnévpontokhoz mindenki hozzáadja a küldetésekből és az elfoglalt helyszínekből származó hírnévpontjait, illetve a teljes felszerelése aranyban kifejezett értékének egyötödét, és akinek ezután a legmagasabb a hírneve, az nyert. 

A tápoláshoz számos út vezet, amiket itt nem fogok kifejteni, azonban majdnem minden úton nagyon fontos megállót jelentenek a harcok, ezért erről érdemes bővebben szót ejteni. Először is: a harc kockadobáson, azaz nagymértékben a szerencsén alapul, azonban különböző módszerekkel csökkenthető a szerencse szerepe. A hősök csak szörnyekkel harcolhatnak, más játékosokkal nem - ez azonban korántsem jelenti azt, hogy alacsony lenne a játékosok közötti interakció. Ugyanis a legyőzendő szörnyet minden esetben egy másik játékos képviseli, ő játszik a nevében. Ennek a másik játékosnak pedig érdekében áll, hogy minél jobban teljesítsen, hiszen ha szörnyként játszva legyőzi kihívóját, azért a játék végén jelentős mennyiségű hírnevet kap! A legyőzött hősnek sem kell azonban sokáig búslakodnia, nem véletlenül Torment of Resurrection a játék alcíme, hiszen ilyenkor azonnal feltámad az adott pálya kezdő mezején, a templomban.

A harc minden esetben utolsó vérig tart, amíg a hős vagy a szörny el nem pusztul. A harc első körében a hős használhatja távolsági fegyvereit, majd ezután felváltva támadják egymást a szörnnyel. Ehhez mindig kiválasztanak egy adott fegyvert vagy képességet, dobnak két dobókockával, és az eredménytől függően végrehajtják a hatást. Ezek általában úgy épülnek fel, hogy alacsony dobás (jellemzően 2-3, esetleg 4-6) esetén nem talált, közepes dobásnál (jellemzően 9-ig) talált, de csak közepeset sebződik az ellenfél, míg nagy dobásnál (jellemzően 10 felett) a lehető legnagyobb sérülést okozza. Természetesen minden fegyver és minden képesség más és más. Vannak olyanok, amik nagyon gyenge dobás esetén is sebeznek, cserébe jó dobás esetén is viszonylag keveset, és vannak olyanok, amikhez jobb dobás kell, viszont ha betalálnak, akkor tarolnak.

A kockadobások többféleképpen módosíthatók, ezek közül a leggyakrabban használtak az ún. Gaar tokenek, amikkel megismételhető a dobás, ráadásul az eredményhez kettőt hozzáadhat a játékos. Emellett vannak olyan, csatánként egyszer használható képességek, amik kockadobást nem igényelnek, de növelik a játékos dobásának értékét vagy sebzését. A varázstárgyak és ékkövek között is több van, ami ezen képességeket javítja, úgyhogy a tápolásra megfelelő figyelmet fordító hősök csak a legszerencsétlenebb kockadobásokkal teli csatában hozhatók zavarba.

Ha a játékos sikerrel legyőzi a szörnyet, változatos jutalmakra számíthat: a hírnév mellett pénzt, gyógyitalokat, ékköveket és még sok egyebet találhat az ellenfél hullája mellett.

A tápolás mellett a játék másik vonzerejét a különböző megszerezhető képességek jelentik. Amikor egy hős elér egy adott mennyiségű hírnevet, mindig 2 lehetőség közül választhat magának egy megfelelő szintű új képességet. A különböző képességek és a varázstárgyak kombinációja pedig igen változatos szórakozást ígér a játékosoknak.

Milyen játék lehet az Euthia?

Először is izgalmas és változatos. Rengeteg varázstárgy, ereklye, gyűrű, amulett, varázsital, képesség és egyéb nyalánkság vár a játékosokra, hogy megszerezzék. A Heroes of Might and Magicen nevelkedett énemnek ez várhatóan nagyon hosszú órákra nyújt majd megfelelő szórakozást.

Másodszor gonosz. Ugyan a játékosok közvetlenül nem harcolnak egymással, de a szörnyeket megszemélyesítve mégis komolyan megnehezíthetik egymás dolgát.

Harmadrészt pedig epikus, jó és rossz értelemben egyaránt. Epikus, mivel egyszeri harcosból sárkányirtó lehetsz a történet végére, és epikus azért is, mert ez a történet vége 4 fő és a leghosszabb küldetés esetén simán lehet, hogy csak 8 óra múlva jön el.

Nem tudom, hogy mennyit fogok játszani vele, mindenesetre engem kilóra megvett a játék. Olyannyira belelkesedtem rá, hogy a Facebook Társasjáték és Kickstarter csoportjaiban közös pledge-et is szerveztem rá, magamon kívül több tucat másik embert is behülyítve. Nagyon remélem, hogy kb. 1 év múlva, amikor hivatalosan megérkezik majd a játék (mondjuk nem lepődnék meg egy féléves csúszáson), nem fogom megbánni, hogy belevágtam ebbe a kalandba...:)