A Tabannusi: Builders of Ur a középnehéz eurók itáliai származású királyának, Daniele Tascininek a legújabb játéka. Az úriembernek köszönhetjük részben vagy egészében a Marco Polo I és II-őt, a T'zolkint, a Teotihuacant és a Turczi Dáviddal közösen jegyzett Tekhenut is. A társasjátékos eseményekre odafigyelő olvasók talán emlékeznek rá, mekkora vihart kavart idén januárban Tascini egy egyesek által rasszistának, mások által pedig teljesen ártatlannak ítélt megjegyzésével, aminek következtében a Board & Dice elállt a vele való további munkától - kivéve persze azokat a játékokat, amikre már leszerződtek. A játék, aminek a sorsa a legtovább billegett a levegőben, pont a Tabannusi volt, ám a héten a kiadó bejelentette, hogy idén októberben megjelentetik a társast.

A Board & Dice bejelentése szerencsére még egy nagyon fontos dolgot tartalmazott: az angol szabályt, amit elolvasva el tudtam dönteni, hogy vajon ÉRDEKTELEN, EGYSZER TESZTELEM vagy EZ KELL NEKEM kategóriájú a játék. Ha érdekel titeket, hogy mire jutottam, olvassátok el az alábbi bejegyzést!

Mi ez a Tabannusi?

A Tabannusi lelke legmélyén egy akcióválasztós, lapkalehelyezős játék, alaposan nyakon öntve egyéb mechanizmusokkal. A játéktáblán - kis túlzással - Ur térképe látható, ami 5 kerületre és néhány adminisztrációs területre van felosztva, a játékostáblákon pedig a játékosok saját színében pompázó házai találhatók. Minden kerület mellett van 1-1 bárka, amin kerületenként eltérő színű dobókockák találhatók - ezek egyrészt nyersanyagok, másrészt pedig meghatározzák, hogy a következő kerületben melyik kerületbe mehetünk, azaz hol hajthatunk végre akciókat.

A játékostáblák

A Tabannusiban minden körben kétszer akciózhatunk, szigorúan abban a kerületben, ahol az asszisztensünk tartózkodik. Még az akciók előtt azonban el kell vennünk egy dobókockát az adott kerülethez tartozó bárkától, aminek értéke meghatározza, hogy a következő körben hányas számú kerületbe lépünk tovább - a hatosnál pedig szabadon választhatunk. 

A központi játéktábla

Na de mit csinálunk az akcióinkkal?

Az első három kerületben alapvetően építkezünk:

• Lapkákat rakunk le, hogy a letakart területekről különböző bónuszokat (pl. nyersanyagot, újabb lehelyezhető lapkákat, vagy valamilyen adminisztrációs sávon való előrelépést) kapjunk, illetve hogy ezekre a helyekre
• mi vagy egy ellenfelünk később felépíthesse egyik saját házát, amiért azonnali bónuszt és pontozáskori győzelmi pontokat zsebelhet be. Mivel nem egy ameriről, hanem egy euró játékról beszélünk, így természetesen az a játékos se jár rosszul, akinek a lapkáira másvalaki épít. 
• Illetve kerteket is építhetünk, amikkel a velük szomszédos házak pontértékét növelhetjük.

A harmadik kerület

A negyedik kerületben, a kikötőben két lehetőségünk van:

• Megépíthetjük saját házainkat különböző azonnal bónuszokért cserébe.
• Illetve elfoglalhatunk hajókat, amelyek különböző állandó képességeket adnak.

A kikötő

Az ötödik kerületben, a zikkuratban, azaz a toronytemplomban szintén a saját házainkat építhetjük meg, egyrészt azonnali bónuszokért, másrészt pedig az ott levő kártyákon szereplő feltételek alapján játékvégi pontokért cserébe.

A zikkurat

Ezeken kívül vannak kerületektől független, bárhol végrehajtható akciók is, amik jellemzően nyersanyagokat, lapkákat, győzelmi pontokat és egyebeket adnak a játékosoknak.

Na de hogyan pontozunk?

Az talán már az előzőekből is világossá vált, hogy pontokat elég sok mindenért lehet kapni, arról viszont még nem írtam, hogy ez a játék során összesen ötször következik be, plusz egyszer a játék végén. Játék közben mindig csak egyes kerületeket pontozunk, mégpedig akkor, amikor elfogynak mellőlük a dobókockák. Az első három kerületben a házak és a kapcsolódó adminisztrációs sávon elért érték, a kikötőben az elfoglalt hajók és letett házak kombinációja, a zikkuratban pedig a játékról játékra változó szempontok és a házaink mennyisége alapján kapunk pontokat. A játék vége az ötödik ilyen pontozás után jön el, amikor minden kerületet újra lepontozunk, illetve kiértékeljük az úgynevezett városi kártyánkat. Ebből egyet-egyet kap mindenki a játék legelején, és attól függően ér vagy nem ér pontot, hogy a játékos megépítette-e a kártya által elvárt számú saját házat az első három kerületben.

Ezen kívül pontot szerezni játék közben még a játékosszámtól függően 2-4 rendeletkártyával lehetséges. Ezek valójában egyszerű célkártyák: amint valaki eléri a rajtuk szereplő feltételt (pl. legyen 6 kertje bárhol és 2 háza a kikötőben), elveheti őket, egyrészt valamilyen azonnali bónuszt, másrészt pedig győzelmi pontokat zsebelve be ezzel.

Megvegyem vagy ne vegyem?

Talán ebből a rövid, és sok részletre szándékosan nem kitérő összefoglalóból is kiderül, hogy a Tabannusi egy számtalan lehetőséget nyújtó, klasszikus olaszos pontsaláta: tulajdonképpen bármit is csinálsz, annak előbb-utóbb győzelmi pontok lesz a jutalma. Az újrajátszhatóság a számtalan rendelet és zikkurat kártya miatt nagyon magas, hiszen játékról játékra változik, hogy a sok lehetőség közül mivel érdemes leginkább pontokat termelni. A tetszetős dizájn ellenére azonban a lélek és az újdonság számomra hiányzik a Tabannusiból: a szabályt elolvasva semmit sem találtam benne, amire csettintenék, amire azonnal rákívántam volna. Úgyhogy valamikor szívesen kipróbálom, de hogy megvenni addig nem fogom, az egészen biztos.