Az elmúlt években korábban soha nem látott fejlődésnek indult a társasjátékok piaca a nagyvilágban és itthon egyaránt. Ennek a fejlődésnek köszönhető (?) a Kickstartert elárasztó, többé-kevésbé részletesen kidolgozott minifigurákkal megpakolt játékok garmadája, a CMON, a Stonemaier Games és egyéb kiadók millió dollárokat összegyűjtő sikerszériái a Zombicide-tól a Scythe-on át a Rising Sunig. Szerencsére azonban a fejlődés nem volt teljesen egyoldalú. Az absztrakt játékok területén is számos olyan újdonság látott napvilágot, ami megrengette a kategória korábbi uralkodóinak, a Project GIPF társasoknak (GIPF, DVONN, LYNGK, TZAAR, YINSH, PÜNCT, LINGK) a helyzetét. A trónkövetelők, például a Patchwork, a Santorini, a Sagrada vagy a Photosynthesis, a tradicionális absztrakt játékokkal szemben nagy hangsúlyt fektettek a megjelenésre. A Patchwork gombjai és foltjai, a Santorini kupolás építményei, a Sagrada színpompás kockái és a Photosynthesis fái nemcsak egyszerű, de nagyszerű játékmenetükkel, hanem a szépségükkel is hódítottak. Ennek a trendnek a legújabb követője a jelen cikk alanya, az Essenben 2017 őszén, Magyarországon pedig 2018 április elején megjelent Azul.

A veterán Michael Kiesling által tervezett társasban a játékosok I. Mánuel király burkolóit személyesítik meg, akiknek a mórok által Granadában megépített Alhambra palotaegyüttes szépségével, stílusával kell versenyre kelniük. A győzelmi pontokat természetesen nem valamilyen zsarnoki uralkodó kifacsart ízlése, hanem a logikusan kiszámolható elvek alapján kapják a vetélkedők.
A bevezetőben már kihangsúlyozott esztétikus, stílusos megjelenés mind a dobozon, mind annak belsejében tetten
érhető. Az inzert praktikus és jól használható, a játék fő alkatrészéül szolgáló csempéket rejtő szütyő csinos, maguk a csempék pedig nemcsak színeikkel gyönyörködtetnek, hanem kézbe venni is jó érzés őket.

A játék uralkodó mechanikája a csempék kiválasztása és lehelyezése. Minden játékos a saját táblájának bal oldalán található sorokban gyűjtögeti az öt különböző színben pompázó csempéket, ahonnan aztán az egyes fordulók végén soronként 1-1 csempét átrakhat a jobb oldalra, az 5x5-ös méretű, tulajdonképpeni palotába. A frissen átrakott csempékért minden kör végén pont jár, a játék végén pedig további pontok szerezhetők, bizonyos feltételek teljesülése esetén. Minden kör elején az asztal közepén a játékosok számától függően 5, 7 vagy 9 tálka található, amelyek mindegyikén 4, véletlenszerűen kisorsolt csempe várja, hogy valaki kiválassza őket.

Egy akcióként egy tetszőleges tálka összes azonos színű csempéje vehető el, ilyenkor a maradék eltérő színű csempéket be kell tolni a tálkák alkotta kör közepére. Innentől kezdve ez a terület is egy újabb tálkaként üzemel, amelyből az összes azonos színű csempe elvehető egy lépésben. A választott csempéket a játékostábla bal oldalán található 5 különböző hosszúságú csempesor (1-2-3-4-5) valamelyikére kell letenni. Egy csempesorba csak egyféle csempe helyezhető, az adott sorban már el nem férő csempék a játékostábla aljára kerülnek,
ahol a forduló végén pontlevonás jár értük (pl. ha 3 kék csempét vettünk el, amit a 2-es csempesorba rakunk le, akkor egynek nem lesz helye). Ha egy csempesor megtelik, akkor a forduló végén a sor egyik csempéje áthelyezhető a jobb oldali palotába. Az alapjátékban minden csempének kötött helye van, így minden szín soronként és oszloponként csak egyszer szerepel. A játéknak az után a forduló után van vége, amikor bármelyik
játékosnak a palotájában megtelik az egyik sor – ekkor kerül sor a végső pontozásra.

Hogyan zajlik a játék közbeni pontozás? Minden, a palotába lehelyezett olyan csempe, amelynek sem függőlegesen, sem vízszintesen nincs közvetlen szomszédja, 1 pontot ér. Ha valamelyik irányban egy egybefüggő sorozat része, akkor annyi pontot ér, ahány tagú a sorozat – ha 3 csempe követi egymást a sorban vagy oszlopban, akkor a harmadjára lerakott csempe 3 pontot ad. Ha mindkét irányban van szomszédja, akkor külön-külön jár a pont – azaz ha az oszlopban hárman alkotnak egy sort, a sorban pedig ketten vannak, akkor 3+2=5 pontot fog érni. 

A haladó változatban a játékostáblák kétoldalúak. A másik oldalon a palota már nem színes, nincs előre meghatározva, hogy melyik csempének hol a helye – ezt a játékosok maguk dönthetik el. A változat sava-borsát az adja, hogy továbbra is figyelniük kell arra, hogy minden sorban és oszlopban mindegyik színű csempe csak egyszer szerepelhet.

Értékelés

Az Azul az egyszerű, de nagyszerű játékok egyik mintapéldánya a Kingdomino mellett. Maximum 5 perc magyarázat után mindenki készen áll a játékra.

4/10

Gyakorlott játékosok 20 perc - fél óra alatt simán lepörgetnek egy partit.

4/10

Ahhoz képest, hogy absztrakt játék, elég sok van benne - de persze nem egy Zombicide vagy Arkham Horror ebben a tekintetben :)

5/10

A legszebb absztrakt játék, amit valaha láttam - persze egy-egy milliós értékű egyedi sakk-készletet kivéve :) Az elemeknek már a megfogása, kézben való forgatgatása is önálló örömforrás lehet a játékosok számára.

10/10

Amilyen szép játék az Azul, annyira aljas és gonosz tud lenni. Családi környezetben persze lehet békésen is játszani, de egy komoly partiban a játék vége felé egyre jelentősebb szerepe van annak, hogy azokat a csempéket vegyük el, amikre a másiknak szüksége van, és azokat hagyjuk meg neki, amikkel nem tud mit kezdeni.

9/10

A játék egyik fontos vonzereje, hogy egyáltalán nem egyértelmű, mi a helyes stratégia. Ugyebár több pontot azért lehet kapni, ha olyan helyre rakunk le csempét, amelynek függőlegesen és vízszintesen is van már legalább egy szomszédja. Az viszont nem nyilvánvaló, hogy ebből mi következik. Célszerű megpróbálni minden körben egy oszlopot kiszemelni, és annak a csempéit megépíteni? Ekkor kezdetben ugyan csak függőlegesen lesznek
szomszédaink, de a játék végén többet is bezsebelhetünk az oszlopok után járó bónuszok miatt. Vagy inkább először két egymás mellett levő oszlop sarokszomszédjait építsük meg, hogy a következő körben a réseket betöltve összességében több pontot szerezzünk? Esetleg koncentráljunk inkább a teljes színekért járó 10 pontra, és próbáljuk meg azokat a csempéket megépíteni, amelyekből az adott körben sok érhető el? Mivel a csempék eloszlása minden fordulóban más és más, ezért azon kívül, hogy érdemes a középső oszlop környékén építkezni – hisz itt nagyobb eséllyel lesznek szomszédaid, mint a széleken – nem sok általános érvényű stratégiai javaslatot lehet megfogalmazni.  

8/10

Az előbb kifejtett stratégiai mélységnek és a csempék mindig változó eloszlásának köszönhetően megunhatatlannak érzem a BoardGameGeek absztrakt kategóriájának jelenlegi listavezetőjét, az Azult.

10/10

A mára már háromtagúvá bővült Azul-család első, és mindmáig legsikeresebb tagja az Azul. Számomra a három játékból még mindig ez az etalon, messze változatosabbnak és érdekesebbnek érzem, mint akár a Sintrát, akár a Nyári pavilont. Utóbbi a szabály elolvasása után nagyon tetszett, azt gondoltam, hogy képes lesz letaszítani az absztrakt játékok trónjáról nagyapját, az eredeti Azult, ám egy próbajáték után nagyot csalódtam benne. Bár semmiképp sem nevezném rossz játéknak, sokkal behatároltabb taktikai lehetőségeket nyújt, mint a számomra ezen a téren a mai napig etalon Azul.

10/10

• Azoknak, akik NAGYON nem szeretik az absztrakt játékokat.

Az írás egy korábbi verziója a JEM 62. számában jelent meg.