Kb 3 évvel ezelőtt kezdtem bele a mini festésbe egy Zombicide Black Plague játékkal és azonnal be is rántott ez a hobbi. Tudni kell rólam, hogy szabad kézzel egy almát sem tudnék lerajzolni és soha nem is festegettem semmit.

Azért ragadtam ecsetet, mert zavart, hogy élettelenek a figurák, bár azt sejtettem, hogy versenyt nem fogok nyerni velük, de hogy jobban fognak mutatni festve a táblán az tuti.

Lett még egy nem várt előnye is a festésnek. Miközben pingálsz folyamatosan flow-ban vagy. Én úgy érzem, hogy olyan mint egy aktiv meditáció.

De ezen a szinten amin én elmolyolok a festés egy 3D szinezőnek felel meg. Ezeket azért írom le, mert biztosan vannak sokan akik amiatt nem kezdenek bele, mert úgy gondolják, hogy nincs tehetségük hozzá és ügyetlenek. Nézik a képeket, videókat profi festőktől és ahelyett, hogy bátorítaná őket, inkább csak lelombozza. Bele lehet kezdeni nyugodtan, sokkal szebb lesz mint festetlenül, lehet hogy kiállításra nem fogod vinni, de hidd el a "festett mini nagyobbat üt". :P

Kezdjük az elején. A minit lealapoztam egy Citadel Grey Seer alapozóval. Nem kell vastagon fújni rá a sprayt, elég csak a kezedet mozgatva megfújni 4 oldalról.

Alapszínekkel kezdtem. Sötétbarna mellény, világosbarna szőr, narancs-piros köpeny és a szürke sok árnyalata fegyver.

Itt még nincs nagy varázslat. Elárulom később sem lesz. Próbálok "vonalon" belül maradni, hogy kevesebbet kelljen javítanom.  

A fegyvert lehetne valami jó kis metallic festékkel is festeni, egyszerűbb is lenne és talán jobban is nézne ki, de belekezdtem ebbe a stílusba ennél a játéknál és egységesre szeretném befejezni őket. A szeme is festve van már, könnyű dolgom van vele, fekete szem két apró fehér pöttyel. 
A mellénykéjén látható egy kis shade. Ez azt jelenti, hogy egy speckó barna shade - jelen esetben contrast - festékkel átmentem a mellényén. Ez jóval hígabb festék és az a trükkje, hogy a pigmentek megülnek a repedésekben és ettől inkább 3D hatása van. Ugyanezt eljátszottam egy piros shade-del a köpenyén is. 
Amit még ki lehet szúrni a hasán és a térdén például egy kis highlight. Ez is végtelenül egyszerű ebben a formában. Az alapszínbe kevertem kis fehéret és ahol a fény jobban éri kicsit összemaszatoltam. Majd még egy kis fehér és megint maszat, csak kisebb felületen. 

 Még egy kis él highlight a köpenyén és a mellényén. 

Még hátravan a base megfestése. Lehet kap egy két fűcsomót. Majd teszek fel róla képet.

Ez nem egy részletes tutorial. Ez csak annyi, hogy 2 óra alatt el lehet jutni a szürke figurától egy ilyen minőségben festettig. Azért gondolom, hogy értékes lehet ez a post teljesen kezdőknek is, mert szeretném ha látnátok, hogy nincs ebben semmi rémisztő. 

Pontosan 170 különböző tételt sorol fel a BoardGameGeek, ha valaki rákeres a világ legnépszerűbb vonatos társasjátékára, a Ticket to Ride-ra. Ugyan a tervező, Alan R. Moon és kollégái dicséretes igyekezettel gyártják az újabb és újabb alapjátékokat, kiegészítőket és mini kiegészítőket, a 170 tétel többsége valamilyen rajongói térkép. Ezek nagy része ingyenesen letölthető, kinyomtatható és játszható, így a folyamatosan újdonságra éhes TTR-rajongóknak sem kell attól félniük, hogy beleunnának kedvenc játékukba. Mégis évről-évre nagy várakozással tekintenek a hivatalos, nagydobozos kiegészítők elé, amelyek közül a Franciaországot és a Vadnyugatot feldolgozó legújabb példány 2017 végén hazánkban is elérhetővé vált. 

Mi van a dobozban?

A megszokottnál vastagabb dobozt már a polcra feltéve – illetve a boltban fizetéskor is – rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy ez a kiegészítő más, kicsit több, mint a társai. A kétoldalú játéktábla a korábbiakkal ellentétben ugyanis nem 2x3, hanem 3x3 szegmensből áll, így lényegesen nagyobb területet foglal el. Szerencsére a grafikusok mindent megtettek annak érdekében, hogy jól használják ki a rendelkezésükre álló helyet: Franciaország impresszionista ecsetvonásokkal megrajzolt térképe szerintem a legszebb az eddigiek közül. A térképen kívül a szokásos menetjegykártyák, a hatodik játékos műanyag vonatai, a vadnyugati verzióhoz szükséges városjelölők, két szabálykönyv, illetve a franciában használt útvonalelemek találhatók még a dobozban.

Franciaország

A 2-5 fővel játszható térkép hátterének szemkápráztató színei éles ellentétben állnak a vasútvonalak szürkeségével. A játék ezen verziójában ugyanis csak néhány, 1-es hosszúságú vasútvonal érhető el a játék kezdetekor: ezek azok, amelyek az eddig megszokott színek (pl. piros, sárga, kék stb.) valamelyikében pompáznak. Az útvonalak többségében ugyanakkor még nincsenek lefektetve a sínek. Szürkeségük nem azt jelenti, hogy tetszőleges színű vagonkártyákból építkezhetünk rájuk, hanem azt, hogy használatukhoz először útvonalelemeket kell lefektetnünk. Hogyan tehető ez meg?

A Ticket to Ride jól ismert három akciója (vagonkártyák húzása, menetjegykártyák húzása, útvonal építése) közül a leggyakrabban használt, a vagonkártyák húzása ebben a játékban új értelmet nyer: 2 vagonkártya vagy egy mozdonykártya felvétele mellett a játékos köteles pontosan egyet választani az összes megszokott színben elérhető, 2, 3, 4, 5 vagy 6 vagon hosszúságú útvonalelem közül, és lehelyezni azt valamely általa választott, azonos hosszúságú, szürke sínágyra.

Amint egy szürke sínágyra lefektettek egy színes útvonalelemet, az beépíthetővé válik – így előfordulhat az, hogy a játékosok egymás útvonalelemeire építkeznek, a kölcsönös akadályozás új csúcsára jutva el ezzel. Útvonalelemből ugyan több van, mint üres sínágyból, mennyiségük azonban mégis korlátozott. Könnyen bekövetkezhet az a szituáció, amikor egy adott színből szeretne valaki valahova lefektetni például egy 5-ös hosszúságú útvonalat, és ezt azért nem tudja megtenni, mert azokat az elemeket már a térkép más részein használták fel a többiek. Mivel a vonatok felhelyezésekor a színes útvonalelemek visszakerülnek a közös készletbe, ilyenkor várhat, hátha hamarosan újra elérhetővé válik a számára szükséges színű és hosszúságú elem, vagy kereshet egy kompromisszumos megoldást az eddigi helyett. A magasabb konfrontációs faktor és a pontosabb tervezés azonban nemcsak az útvonalelemek lehelyezésének köszönhető: a szürke sínágyak között vannak olyanok, amelyek keresztezik egymást. Ilyenkor, ha két egymást keresztező sínágy valamelyikére útvonalelemet fektettek, a másik automatikusan és véglegesen elérhetetlenné válik, potenciálisan kerülőre kényszerítve ezzel más játékosokat.

Vadnyugat

A vadnyugati vasútépítések hőskorában játszódó térkép a Team Asia után a második, ami 6 fővel is játszhatóvá teszi a Ticket to Ride-ot. Az újdonságok sora azonban nem merül ki ennyiben: a városjelölők bevezetése mellett a játék egyik legalapvetőbb szabályát, a szabad építkezést korlátozza ez a variáns. Míg eddig minden Ticket to Ride-ra igaz volt az, hogy a játékosoknak nem volt kötelező egymást követő útvonalakat építeniük, addig ez itt a játék hangulatát meghatározó legfontosabb tényezővé válik.

A játék kezdetekor minden játékosnak ki kell választania egy kezdővárost, ahova lehelyezi a háromból az egyik városjelölőjét. Ebből a városból kiindulva kezdhet neki a vadnyugat békés, iparosítás általi meghódításának. Innen már természetesen bármilyen irányba elágazhat útvonala, nem kötelező mindig ugyanabba az irányba építkeznie. A menetjegykártyák kiválasztásakor érdemes figyelembe venni, hogy ha olyan küldetést választ, ami a kezdővárostól távol esik, könnyen előfordulhat, hogy rég teljesíthetetlenné válik, mire a környékre ér.

A városjelölőkből azonban nem véletlenül kap minden játékos összesen hármat. A maradék kettőt játék közben helyezheti le, mégpedig akkor, amikor megépít egy útvonalat valamely két város között. Ilyenkor két, azonos színű vagonkártyáért lerakhat egy városjelölőt a frissen megépített útvonal valamelyik végére. Ennek a jelentősége az, hogy MINDEN, az adott városba irányuló útvonalért járó pontot ezentúl a városjelölő gazdája kapja az útvonal építője helyett. Ez különösen nagy szerepet játszhat a térkép közepén, vagy hosszú utak találkozásánál fekvő városokban. Ha egy útvonal mindkét végén található városjelölő, mindkét város tulajdonosa megkapja az útvonalért járó pontokat, függetlenül attól, hogy az útvonalat ki építette. Ha mindkét városnak ugyanaz a tulajdonosa, a játékos kétszeresen kapja meg a pontokat: így egyetlen 6-os hosszúságú útvonal beépítéséért 30 pont is szerezhető.

Értékelés

A Ticket to Ride kiegészítőitől megszokott módon az alapkoncepció változatlan, az apró szabálymódosítások adnak új ízt a játéknak.

Mint a Ticket to Ride mindegyik kiegészítője, ez is némileg bonyolultabb lett az alapjátéknál. Ám mivel az alap meglehetősen egyszerű, ez a nagyobb összetettség is még könnyedén befogadható családok és gyermekek számára is. A két térkép közül a Vadnyugatot mondanám az egyszerűbbnek, a francia térképen el lehet filozofálgatni egy ideig, hogy mikor melyik útvonalelemet és hova érdemes letenni.

6/10

A több gondolkodás némileg több holtidővel jár, ezért érdemes arra számítani, hogy az új térképekkel játszott partik – legalábbis kezdetben – mintegy 10-20%-kal több időt igényelnek, mint pl. a Ticket to Ride Európa.

6/10

Nem titok, hogy a Ticket to Ride a kedvenc bevezető kategóriás játékom. Ennek oka a szép térképek és kártyák mellett a fokozatosan kiépülő hálózat jelentette jutalom. Nem tudom, hogy ki mennyire érzi ezt a folyamatot tematikusnak, én mindenesetre a sok-sok parti után máshogy már el sem tudom képzelni a vasútépítést!

8/10

Franciaország térképe véleményem szerint a legszebb az összes eddigi közül, így az esztétikus megjelenésre fogékonyak valószínűleg még nagyobb kedvvel ülnek majd le játszani vele, mint az eddigi kiegészítőkhöz. Ugyanakkor a vadnyugati térkép sem okoz csalódást senkinek.

9/10

A Ticket to Ride sorozat legújabb kiegészítője teljesíti legfontosabb feladatát: változatosságot hoz. Mind Franciaország, mind a Vadnyugat esetében új szemléletmódra, új stratégiára, és mindenekelőtt több tervezésre van szükség a játék megnyeréséhez.

8/10

A két térkép ebből a szempontból némileg ellentétes irányt képvisel. Míg Franciaország esetében az útvonalelemek fektetése miatt a szokásosnál magasabb, addig a Vadnyugatnál az organikus építkezés miatt alacsonyabb az interakció.

8/10, ill. 6/10

Franciaország útvonalelemei egyértelműen több teret engednek a taktikázásnak, mint az alapjátékok. A Vadnyugat esetében azonban az első körben, a kezdőváros választásakor már eldől sok minden, emiatt kevésbé stratégiai, mint a másik oldal. 

7/10, ill. 5/10

A francia térkép esztétikus külseje komoly fejtörőket rejt. Ha a játékosok előre meg akarják tervezni, hogy hova milyen útvonalelemeket szeretnének majd lehelyezni, az analízis-paralízishez vezethet. Jó kérdés, hogy hova érdemes útvonalelemeket rakniuk: a saját tervezett útvonalukra (ezzel potenciálisan információt adva a játékostársaknak, hogy hol tudnak keresztbe tenni nekik), vagy véletlenszerűen máshova (ezzel megzavarva az ellenfeleket, sőt akár megnehezítve saját tervezési folyamataikat).

A Vadnyugat elsőre kifejezetten unalmasnak tűnhet: a játékosok a térkép egymástól távoli pontjaiból kiindulva, senki által nem zavartatva építkeznek. Tudják, hogy mindenki csak organikusan fejlődhet, egyik pillanatról a másikra nem tehetnek keresztbe egymásnak. Ez a hamis biztonságérzet tűnik el a játék közepe felé, amikor az épülő hálózatok elkezdenek összeérni. A stratégiai fontosságú városokra időben elhelyezett jelölők több tucat pontot hozhatnak, illetve előfordulhat az is, hogy a játékosoknak pontokat kell „ajándékoznuik” egyik ellenfelüknek annak érdekében, hogy teljesíthessék valamely menetjegyüket.

Hányadik helyen található ez a kiegészítő a 170 különféle Ticket to Ride sorában? Ugyan a rajongói kiegészítőkkel még nem játszottam, de a hivatalosak közül előkelő helyen szerepel a saját toplistámon. Talán nem annyira sokrétű, mint a UK térkép képességkártyái, és 2-3 főre sem ideális, mint Svájc vagy a Nordic Countries, de azoknak, akik a legtöbbször 4-5, vagy akár 6 fővel játszanak, szerintem a legjobb vétel!

9/10

• Azoknak, akik nem bánják, ha a játék kicsit összetettebb a megszokottnál, több szempontot is figyelembe kell venniük a körönkénti döntések meghozatalakor.
• Azoknak, akik elsősorban 4, 5 vagy 6 fővel játszanak. 

• Azoknak, akik elsősorban 2 fővel játszanak. Ezeken a nagyméretű térképeken a feszültség nagy része – különösen a Vadnyugat esetében – elvész.

Az írás egy korábbi verziója a JEM 61. számában jelent meg.

Fél év hallgatás után idén már két db update-et is kaptunk a Starcadia Questről. 
A dobozok tartalmát csodálhatjuk meg, de a sorok között olvasva az igazi hír az, hogy tartani tudják a február/márciusi szállítást.

Én nagyon várom, mert az Arcadia Quest az egyik kedvenc játékom, plusz chibi-ket festeni a legjobb.

Rövid ismertető a játékról, mielőtt belekezdek:
Viticulture Essential Edition + Tuscany Essential Edition egy már feljavított verziója az eredeti játéknak. Közepes nehézségű gazdálkodós, munkáslehelyezős játék, amit bátran ajánlok a társasjátékokkal még csak most ismerkedőknek is. 
Egy borászatot igyekszünk irányítgatni, fejleszteni, borokat palackozni és megrendeléseket teljesíteni. Nincs fix kör limit, ami alatt a legtöbb pontot kell szerezzünk, hanem amint elérte valaki a 25 győzelmi pontot, abban a körben véget ér a játék.
Ami nagyon jó benne, hogy szabad kezet kapsz és eldöntheted, hogy a munkásaid számát növeled, az épületeidet fejleszted vagy minél előbb elülteted a szőlőtőkéket, és igyekszel palackozni, megrendeléseket teljesíteni. 

Tegnap már megint megvettem a címben szereplő euro játékot... Miért megint? Mert régebben már megvolt, és játszottuk párszor - sarruken nem, és ezt nem is felejti el mindig a szememre hányni -, majd eladtam, mert úgy gondoltam, hogy nem elég mély, nincsenek benne igazi döntések. Aztán eltelt pár év, de nem hagyott nyugodni, hogy elkapkodtam a dolgot, és adni kellene ennek a játéknak még egy esélyt.
Íme pár sor a tegnap esti újrázásról...

Imádom, ahogy kinéz a játék. A Tuscany kieg egy must have. Új tábla évszakokra bontva végre, speciális munkások, területfoglalós mini játék, alig várom, hogy belekezdjünk.

Játszópajtásom, "A ügynök", hasonló beállítottságú, mint én, ami alatt azt értem, hogy a pontok maximalizálásánál sokkal többet számít neki is a játékélmény. Ettől függetlenül rendre elver.

Draftoljuk a Mama + Papa kártyákat. Én 1 lírával kezdek, ami ahhoz is kevés, hogy egy szörpöt vegyek, nemhogy beindítsak egy borászatot.

Érdekes ebben a játékban, ahogy tartalékolnod kell a munkásaidat az eljövendő évszakokra, nem ajánlatos "gyere cipó, hamm bekaplak" módon lecsapni azonnal mindenre, ami szembejön. Ennek ellenére nem hagy nyugodni a gondolat, hogy borászat lévén az egyetlen tőkém egy halkonzerv a spájzban. Szóval lecsapok pár zöld kártyára, amik az elültethető szőlőfajták. Később pedig az ültetésre. Rendkívül boldog vagyok. Szüretelni mondjuk még nem tudok, palackozni meg pláne nem, de van szőlő a kertben! A ügynök taktikusabb volt, spórolt, hogy új munkást vehessen fel télen, és így több akciót hajtson végre a következő évben.

Pénz még mindig kevés, teszünk-veszünk, befut az első megrendelés kártya. 7-es szintű rosé. Muhahaha. Ehhez nem ártana bővített pince. Ráadásul duplán. Öntöző. Ja, és bor. 

Így utólag azt gondolom, hogy el kell fogadni, hogy a játék elején nagyon lassan indulnak be a dolgok. Évek telnek el, mire egy egy vacak 3-as szintű vörösbort palackozni tudunk. Viszont a türelem merlot-t terem. 
Haladunk tovább... Bejön egy-két nyári látogató, olyan különleges képességekkel, hogy irigyen tekintgetünk. Különleges épületek, amikből kettőt simán meg lehetne építeni, ha lenne pénzünk. Felbérelem az első speciális munkást, aki egy Professzor. Imádom a képességét; ha ugyanabban az évszakban használom, mint egy másik sima munkásomat, akkor azt a munkást visszakapom és újra elküldhetem kapálni.

Már eltelt 6-8 év, és kb. 3 győzelmi pontot szereztünk. Azon röhögünk, hogy  sarruken már tuti legalább 20-nál járna, de mi nem matekozunk, csak építgetünk, ahogy tetszik.

Megvan mind a 6 munkás, tele a tartály friss szőlőlével. Szűzlányok tapossák. A pinyóban is lapul már pár üveg prémium borocska. Teljesítjük az első megrendelést. Majd innen kezdve minden körben újabbat. Mivel a játék 25 pontnál véget ér, és egy zsírosabb megrendelés 5 pontot ad, nem nehéz kiszámolni, hogy innentől kezdve már nincs sok időnk. Ez alatt nem azt értem, hogy a játék rövid! Egyáltalán nem az. Csak az eleje lassú, sokáig alig haladunk, már az is teljesítmény, ha egy év alatt fel tudunk venni egy munkást. Aztán hirtelen a pénz nem számít, mert ömlik, a csapból is bor folyik, és azon mérgelődünk, hogy egy körben miért csak egy megrendelést tudunk teljesíteni. 

Kb 2 óra után a játék véget ért. Az most mindegy, hogy ki nyert. Én. :) De kicsit felemás érzés. A területfoglalós mini játékkal nyertem, a pincém kongott az ürességtől és a fejlesztéseim sem közelítették meg A ügynökét. Emiatt furán érzem magam. Miért nem számít a játék végi pontozásban, hogy mi mindent termeltél?

Ma majd újra nekifutunk, mert rendkívül élvezetes. Amikor benne vagy, akkor tényleg olyan mintha a gazdaságodat rendezgetnéd. Nem csoda, hogy ennyire népszerű ez a játék. A minőségről nem is beszélve, de aki látott már Stonemaier Games terméket, annak ez nem újdonság. 

Ez még változhat, de így elsőre megint úgy gondolom, hogy örülök annak, hogy újra megvettem. Kicsit Yokohama érzésem van, csak nem a kikötőt kell járni árucikkekért. 

Ajánlom azoknak, akik szeretnek elmerülni a témában, szeretnek fejlesztgetni. Ez a játék nem fogja kiégetni senkinek az agyát, arra ott a Vinhos. Ezzel csak kellemesen el lehet játszani...

UPDATE:

Másnap van.  Nem a borok miatt. Csak aludtunk. Nekifutottunk még egyszer a bortermelésnek.
Az érzés hasonló, mint első játékra. Lassú kezdet, majd fürdünk a pénzben és teljesítgetjük a megrendeléseket.

Van pár dolog amivel nem értek egyet. De erre találták ki a háziszabályokat! 

1. 1-es fehérből és 4-es vörösből lesz egy 5-ös rosé. Nah nem. Ez így nem maradhat. Nem tematikus és túl könnyű is. Ezentúl ha pancsolunk, akkor az új bor minősége az összetevők átlaga lesz.
2. Épület kártyákat eddig random húztuk. Nah ennek vége. Ezentúl lesz egy 3 darabos piac, ahonnan el lehet venni a neked tetsző épületet. Mint például a Le Havre-ban vagy az Anachronyban. Ezzel kevésbé van a szerencsére bízva, hogy a saját motorodat hogyan építed fel.

Tesztelünk és finomhangolunk tovább!

Steampunk Rally Fusion néven február végén - március elején egy sokak által régóta várt újdonságot hoz a Kickstarterre a Brass felújított verziójával nagy népszerűségre szert tett Roxley kiadó. 2015-ös sikerjátékához, a Steampunk Rallyhoz készítettek folytatást, ami önmagában és kiegészítőként is játszható lesz. 

Magáról a játékról még nem sokat tudni, mindenesetre az előzetes hírek szerint lesz benne egy újfajta, zöld dobókocka, új alkatrészek és új pályaelemek. 

Személy szerint nagyon szeretem a Steampunk Rallyt, csak azért nem tartozik a kedvenceim közé, mert a témához képest kicsit alacsonynak érzem a játékosok közötti interakciót. Emlékeztek még a Death Rally című számítógépes játékra 1996-ból, vagy 2012-es remake-jére? Abban nemcsak úgy lehetett nyerni, hogy te voltál a legggyorsabb, hanem azzal is diadalmaskodhattál, ha a versenytársaidat leamortizáltad a gépágyúd, az aknád, a rakétáid vagy az öklelőid segítségével. Ok, lehet, hogy Nobel-díjas tudósokhoz - akik a Steampunk Rally szereplői - nem illik ilyen fokú agresszió, szerintem mégis sokat dobna a játékon, ha nagyobb hatással lehetnének egymás teljesítményére a játékosok.

Forrás: https://gramho.com/media/2096873322901176556; https://boardgamegeek.com/thread/2340190/expansion-hopes-2020

Első lépéseinket tesszük egy blog létrehozása felé, ami a társasjátékokkal való ismerkedésünkről szól. Játékélmények, ismertetők, festés tippek, és még sok egyéb, ami az eszünkbe jut.

De ez itt leginkább csak dummy szöveg, mert kiváncsi vagyok a template-re, és a Lorem ipsum már uncsi :P